Lucky Kutya Blogja: Lucky a megmentő...

Gyorsan elrepült a múlt hét, ez a hét is el fog, főleg, hogy holnap már szerda.

Hétfőtől csütörtökig minden nap sétáltunk. Szerdán, csütörtökön vezettem.

Pénteken miután hazaértem elmentem boltba, vettem kutyakaját és húst a leveshez. Otthon kicsit játszottunk, aztán bent felmostam, eltelt az idő. Anya is hazaért, mondtam neki, hogy csinálok Palóclevest, kicsit segítsen már. Nem volt sok kedve, de azért segített. Kíváncsi voltam nagyon erre a levesre, az oktatóm sokat emlegette, nagyon finom, ez a kedvenc levese. Gondoltam most már megcsinálom. Szinte egyedül csináltam (anya felvágta a húst, a végén még fűszerezett), fél 8-ra lett kész, nem ettünk aznap belőle. Ezért a séta elmaradt, fáradt voltam.

Szombat reggel mentem vezetni, mondtam az oktatómnak, hogy mit főztünk tegnap. Ebédre azt ettünk. Hát valami mennyei volt. Tartalmas, könnyen elkészíthető, és nagyon finom. Majdnem elfogyott egy nagy lábassal, szóval kapós volt. Máskor is tuti csinálunk ilyet. J

Ezen a napon megvolt a fülpucolás, fésülködés.

Délután szokásos sétánkon mindenfelé emberek voltak. Biciklivel, gyalog, sok babakocsis, görkoris. Mindenki élvezte a jó időt. A főúton előttünk ment egy részeg csávó, a biciklijén támaszkodott, ami le volt lakatolva. Húzta a füvön, betonon végig, még a lakatot sem tudta levenni róla… J

Nem sokkal ezután Lucky elkezdett szaglászni egy bokorszerűségnél. Egyszer elég mereven nézett lefelé, majd odaugrott. Nem tudtam mi az, elkezdett csipogni, széthajtottam az ágakat, egy fekete kiscsirke volt alatta. Ebem rá volt izgulva, hogy mi jó lapul ott. Nem bántotta, csak figyelte. Felvettem, egyik kezemben fogtam, másikban a pórázt, elindultunk haza, nem hagyhattam ott.

Kiskutyám sokáig nézte a kezemben lévő tollas állatot, nem nagyon tetszett neki, hogy visszafordultunk. A madárka az elején csipogott, de egyik ujjam odatettem a fejére, így abbahagyta. Megmutattam húgomnak anyának, majd átvittem mamához, először nem tudta kinézni mi az.

Ebem érdeklődött nagyon, lentebb raktam, hogy elérje, megszaglászta. A tollaska meg megcsípte Lucky orrát, nem akart barátkozni. J

Belerakta egy ládába, adott neki enni, inni. A csirke csak lógatta a fejét, nagyon ki volt merülve. Nem tudom mióta lehetett ott, Luckynak köszönheti, hogy jó helyre került.

Igen, kiskutyám ügyes volt, vadászösztön benne van.

Utána befejeztük a sétát, párszor rá kellett szólnom tankomra, hogy ne húzzon már annyira.

Vasárnap reggel anyával mentünk Mártélyra. A kapunál még Lucky odafutott a házából, elköszöntem tőle (tudom nem szabadna…).

9-re ott voltunk Mártélyon, gyorsan odataláltunk a Holtághoz. Gyönyörű volt minden, és az a nyugalom. A színek, illatok, elmondhatatlan. Jó sokat sétáltunk, szinte megállás nélkül, kb. 5 órát.

Végigmentünk az egyik Tanösvényen, ami oda-vissza kb. 3,5 óra volt.

Páran jöttek kutyával is. Az egyik család egy kb. 8 hetes labi babával, egy másik egy kölyök berni pásztorral kirándult. Elvileg ki volt téve, hogy kutyát nem lehet hozni, de sokan nem foglalkoztak vele. Láttam Beaglet, Cane corsot, Yorkit, Francia bulldogot is. Most busszal voltunk, Luckyt így nem hoztuk. Jövőre, remélem akkorra már meglesz a jogsim, tuti elmegyünk ebemmel, ő is élvezte volna.

Fél 5-re értünk haza, a buszon majdnem elaludtunk. Apa nyitotta a kaput, kiskutyám annyira örült nekem, hogy kiszaladt a kapun, egyenesen hozzám, hiányoztam neki. J

Erőt vettem magamon, és elvittem sétálni.

Hétfőn nehezebben indult a reggel, kicsit lustálkodtam. Kiskutyám várt már az ajtóban.

Játszottunk, elvoltunk. Délután anya ugrálókötelezett, közben mackóm elkezdte csipogtatni a labdáját, adva az ütemet, ami elég gyors volt. Annyit röhögtünk rajta, anya nem tudta tartani a tempót. Imádom ezt a kis bolondot.J

Sétálni természetesen voltunk, szép időben. Mostanában egy fekete puliszerű kutyával találkozunk. A bicikliző gazdája után fut mindig. Ebem figyeli, utána kicsit ideges, de elmúlik gyorsan.

Séta után anyával elmentünk biciklizni, jó sokat tekertünk, a mozgás megvolt mára.

Hét közben a munkahelyemen lementem kávézni egyik kolléganőmmel Ültünk a padon, előttünk egy srác sétált egy Border collieval. Szépen láb mellett ment. Egyszer elengedte, messzebb jött két nő, az egyik a gazdija volt, sprintelt hozzá. Olyan jó volt látni. Még aznap Dorozsmán a főútnál láttam egy fekete puliszerű kutyát, majdnem átjött az úton az autók között. A gazdáját látta, csak a másik oldalon volt. Végül megvárta, és úgy örült neki, ugrált, nyüszögött, ugatott. Édes volt..

Ma reggel jó ködben volt minden, hűvös is volt, a napocska később bújt elő.

Lucky megette a reggelijét, utána simiztem. Láttam, hogy vakarózik, átnéztem, bolha nem volt, csak az ürülékük a bőrén. Átfésültem, bebolhaporoztam, cseppentettem. Közben 2 bolhát fedeztem fel.

Utána a macska következett.

Kimentem az újságokért, nyitva hagytam a kaput. Lucky nem jött ki, csak nézelődött kifelé. Egyszer kimerészkedett a közeli fához, szaglászott. El akart menni, de rászóltam, visszajött. Üldögélt mellettem, szaglászott a levegőben, hallgatózott. Mozdultam, ő is, kicsit távolabb ment, erélyesebben rászóltam, visszajött. Ment volna még, az újságokkal finoman betessékeltem.

Délután gondoltam egyet, és elmentünk a zsiliphez. Először a szokásos útvonalat végigjártuk, majd indultunk a célhoz. Nem volt arrafelé senki. Bentebb mentünk a szántóföldön. Elengedtem Luckyt, dobáltam neki a labdáját. Futkosott, szaglászott, meg nem állt egy percre. Ha szóltam neki jött vissza.

Ügyes volt, bár egyszer-kétszer elment messzebb tőlem.

A főúton mentünk, a lámpánál állt egy jó kis Merci, és egy hatalmas motor. Nézték a vezetői kiskutyámat, igen, nekik szép autójuk-motorjuk van, nekem egy csodaszép ebem. :)

Végül pár kép:

Egy kis Mártély...