Hírek

Ebben az évben még nem is írtam semmit - szép mondhatom.

Nem indult túl jól a január. Egyik sétán tőlünk pár méterre sétáltattak egy shar-pei keveréket. Lucky eléggé izgatott lett, morgott, borzolt. Előreugrott, azt hittem nem tudom megtartani. A pofáját megfogtam, hátrahajtottam a fejét, hogy üljön le. Nem tetszett neki, kicsit morgott, majd ráfogott a kezemre, éppen éreztem a fogait, nem fájt... de azért ezt nem kellett volna. Ettől elég ideges lettem, rákapcsoltam a haltit és láb mellett jött hazáig.

Kb. egy hétre rá ismét sétán egy újabb esemény történt. Mentünk a járdán, az egyik házhoz épp hazaérkezett egy nő. Gyors elmentünk előtte, mert nyitotta ki a garázskaput. Már előre gondoltam ha véletlen kijön a kutya, akkor minél messzebb legyünk. Hát jó volt a megérzésem. Hallom a hátunk mögött valami ezerrel rohan, morog. Megfordultunk, a fekete labi nekiesett ebemnek. Harcoltak kb. fél percig, közben én kiabáltam, mint egy hülye hogy Takarodj!. A kedves kis gazdája meg jó pár méterről mondogatta, hogy Gyere ide! Szépeket gondoltam róla. Egyszer leálltak az ebek, néztek egymásra. Aztán a labi elment, mi is folytattuk utunkat. Mondta a nő, hogy pedig barátságos kutya, én erre, hogy nem úgy látszik. Semmi bocsánatkérés vagy hogy jól van-e a kutyám... No comment.

Nem tudom, hogy van ez, némelyik kutya nagyon felizgatja Luckyt, borzol, morog, menne oda.
Máskor csak nyugisan nézi, pl. van az utcában egy Bolognese, őt csak kíváncsian figyeli.
Lidivel is jól kijönnek. Szuszi, a szomszéd kutyus sajnos elpusztult, vele is elvoltak.
Múltkor követett egy kisebb testű kutya, ő sem érdekelte annyira.

Egyik esti sétán éppen már hazafelé tartottunk, mikor észrevettem, hogy a fekete labi kint van egyedül az utcán. Észrevett, elkezdett ugatni. Gyorsan visszafordultunk, így muszáj volt kerülőt tennünk.

Az albérlőknek egy ideje van egy kis törpe Tacsijuk. Amikor feléjük sétáltunk éppen jöttek ki. Először kézben mutattuk meg kiskutyámnak, akit nagyon érdekelt a kis feketeség. Jól megszaglászta, a kicsi be volt tojva, nyüszögött. Lucky szépen viselkedett, nem bántotta. Szóval lett egy új barátja.

Múltkor klikkereztünk, nem felejtette el a régi dolgokat. Próbáltam a tolatot tanítani, székek mellett csinálta, de nélkülük nem, inkább mást produkált helyette.
Tegnap gyakoroltunk, és hát azért elég sok trükköt tud (jó, van olyank kutya aki ennél többet): ülni, feküdni, pitizni, pacsit adni (mondjuk ezt inkább magától szereti adni), forogni, maradni, hagyni, labdát visszahozni.
Tényleg egy kutyasuli tavasszal nagyon jó lenne, sokat javítana rajta. A kutyákhoz/emberekhez való viszonya is jobb lehetne. Remélem eljutunk odáig.

A végére maradt egy szomorú hír. Szegény cicám hétfőn elpusztult, valószínűleg megmérgezték. A kutyaházban aludt, úgy talált rá apa. Előző este nem jött enni, gondoltam csavarog, sajnos nem így lett.
Amikor anya elmondta elkezdtem bőgni, szerettem. Eltemettük.
Luckyval olyan jól elvoltak. Még amikor idekerült úgy szoktattuk őket össze. A cica elég vad volt, nem ismert semmit a világból. Később sem szerette a simogatást, de nem félt tőlünk. A kaja volt a mindene, kis bélpoklos volt. Minden alá bebújt, ez volt a mániája, jót nevettünk rajta. Jó egerésző is volt, néha csak eljátszadozott velük. Együtt aludtak Mackóval, ha hideg volt és a teraszon feküdtek odabújt Luckyhoz.

Mikor vittem neki a kaját alig bírta kivárni, az ajtóban nyávogott, hogy ő már éhes.
Amikor sétálni mentünk ebemmel mindig be kellett csukjam, mert jött ős is velünk. Hiányozni fog, nagyon...
Már csak Lucky maradt nekem, remélem még sokáig boldogítjuk egymást.

Holnap már február, gyorsan telik az idő.