A kutya és a Karácsony

A Karácsony a legszebb ünnep a világon. A szeretet ünnepén az egész család együtt van, együtt nevetünk, egymásra figyelünk.
Ebből az ünneplésből sem maradhatnak ki hű barátaink: a kutyák.
Sokaknak, ahogy nekem is már családtagnak számítanak.
Végigasszisztálják a sütést, főzést, karácsonyfadíszítést. A nap végén elégedetten pihennek a meleg szobában.

Én Luckyt mindig meglepem egy kis ajándékkal (pl. csipogós játékkal, jutalomfalatokkal, velős csonttal), aminek nagyon tud örülni.
Ilyenkor az ünnepi menüből ő is kap, pillanatok alatt elfogyasztja a finom falatokat.

Lucky nagyon szereti a telet, ezzel együtt a havat. Imád benne feküdni, játszani.
Emlékszem mikor először látott hóesést, nagyon csodálkozott, hogy mi lehet az a fehér dolog, ami az égből hullik.
Szereti, ha elrejtem a hó alá a játékát, és ő utána lelkesen kiássa.

Párszor már meg is szánkóztatott bennünket, nagyon élveztük.
Az első karácsonyán bent volt a szobában. A karácsonyfán lévő mézeskalács nagyon lekötötte a figyelmét, egyfolytában a száját nyalogatta. Végül sikerült neki párat lekuncsorognia.

Lucky annyi mindent ad nekem: önzetlen szeretetet, boldogságot, vidámságot, kalandot és még sorolhatnám.

Ezeket a dolgokat mindenki tapasztalhatja, akinek kutyája van.

Karácsonykor ezek az érzések még intenzívebbek, és olyan jó, hogy ezeket a különleges pillanatokat együtt éljük át.

Eseménydús séta

Ma sötétben indultunk el sétálni. Pár méter megtétele után találkoztunk Lucky barátnőjével Lidivel (éppen őt is sétáltatták), bementünk hozzájuk kicsit az udvarra, rohangáltak egyet. Utána mentünk tovább, vagyis sokat nem kellett menni, mert az ovi bejáratánál üldögélt egy közepes méretű kutya, aki amint meglátta Luckyt elkezdte ugatni. Na átmentünk a másik oldalra, de a kutyus egyre mérgesebb lett, egyre hevesebben ugatott, oda-odafutott hozzánk. Eközben én meg mondogattam neki, hogy menj innen... Hát nem nagyon ért semmit, azt hittem neki akar menni Luckynak (tudom Lucky megvédi magát ha kell, de nem egy verekedős fajta, ő nagyon érzékeny lelkű). Közben Lucky is nagyon feszülten nézte a kutyust, oda akart menni hozzá, az én karomat majd kitépte a helyéből olyan erősen kellett tartanom. Végül a kutyus abbahagyta az ugatást és szépen megszaglászták egymást. Ez szerencsére jól végződött, nem mint az előző két alkalommal.
Jöttek ki az oviból egy kutyával és a kóbor kutyus elment velük.
Aztán tovább mentünk. Most sem kellett sokat menni, mert megjelent egy labi, szerencsére a gazdájával.
Már egyszer találkoztunk velük, akkor is nagyon borzoltak, ugattak egymásra a kutyák, most is Lucky kicsit befeszült, de nem izgultam, határozott voltam és mentünk tovább szépen.
Hát ilyen élményekkel gazdagodtunk ma, csak az utcára kellett kilépni. :)
Még most is érzem, hogy a karom nem az igazi, majd rendbejön.
Már megvolt a vacsiosztás, szépen betolta az egészet.
A szomszédba ma hoztak egy kiskutyát, szegény be van csukva a kazánházba és nyüszít, ugat. Hozzánk eléggé áthallatszik, Lucky nagyon csodálkozott, hogy honnan jön ez a hang.

Minden a szokásos

Ez a hétvége is nagyon gyorsan eltelt. Szokásos séták megvoltak.
Ma kitiszítottam Lucky fülét, már ráfért. Aztán megfurmináltam, kijött belőle egy maréknyi szőr.
Mai sétán elég be volt indulva, eléggé húzott.
Nem tudom írtam e már, de mikor este zsírosabb kaját eszik akkor utána megmosakodik a fűben (ezt úgy kell elképzelni, hogy a fejét dörgöli a fűhöz, minden irányban, alaposan). :)
A cica nagyon szereti pofozgatni Luckyt, meg csak simán letámadni. Lucky néha belemegy a játékba, akkor viszont a cicc elég hamar elmenekül. Este viszont együtt alszanak Lucky házikójában.

Hétvége

Szombaton és vasárnap is sétáltunk egy nagyot, jó idő volt hétvégén.
Szombaton vásárban voltam, ahogy hazaértem Lucky egyből a táskámba kezdett furakodni. Hát persze, hogy tudta, legalábbis remélte, hogy hoztam neki valamit. Egy kis csipogós labdát, amit azóta le sem tesz. Mindig hozza nekünk, csipogtatja, olyan édes. Meg leteszi a lábunk elé, hátrál, lemegy játékra hívó pózba, és várja, hogy rugjuk el neki a labdáját.
Sajnos holnap munka, de már szerencsére jobban vagyok, kicsit még köhögök.

Szökés...

Ma papám átjött valamiért (velünk szemben laknak, van kulcsuk a házhoz). Szépen bejött a nagykapun, betolta a talicskát, ugye a kapu tárva-nyitva volt, addig Lucky szépen kisétált.
Aztán papa jön be, hogy kiszökött a kutya. Én meg beteg vagyok, az ágyban voltam. Szerencsére a tesóm és anya is itthon volt, ők mentek Lucky után (nem tudom mi lett volna, ha nincs itthon senki, papa meg tuti nem ment volna utána, még baja is eshetett volna Luckynak). Húgom itt az utcában szólt Luckynak, de amint meglátta Ildit futott tovább. Aztán Ildi visszajött pórázért. Addig Luckynak nyoma tűnt, egy néni kérdezte hűgomtól, hogy a nagy fehér kutyák keresi-e, és mutatta, hogy merre ment. Mondta még hogy fogja meg, mert nagyon fél tőle. Erre húgom: nem bánt, nem kell félni tőle. Aztán Ildi látta, hogy messzebb egy bácsika sétáltat egy kistermetű kutyát, amint Luckyt meglátta felkapta az ölebét, de azért jött tovább. Ildi jó hangosan kimondta Lucky nevét, aki e szó hallatán visszafordult és úgy rohant Ildi felé, mintha ágyúból lőtték volna ki. Majdnem sikerült is fellöknie szegényt, aki kb. annyi kiló, mint Lucky. Aztán szépen rácsatolta a pórázat és jöttek haza, közben még találkoztak a nénikével, aki még jó párszor megkérdezte, hogy bánt-e, Lucky meg a táskáját kezdte szaglászni. Van egy olyan gyanúm, hogy lehet az a néni volt, akivel múltkor a nyugdíjasklub előtt találkoztunk.:)
Aztán délután csöngetnek, kimenten köntösben, hát Lucky kis barátnője és a gazdija. Kicsit bejöttek, de Lizi nem nagyon akart Luckyval játszani, inkább csak rohangáltak.
Amiért ma Lucky kiszökött nem vittem el sétálni. Lehet azért is volt, mert az utóbbi pár napban nem voltunk, mert megfáztam. Na de holnap tuti megyünk egy kört.
Séta helyett játszottunk jó sokat. Dobáltam neki a maciját, labdáját, játszottunk kötélhúzósat.
Már nagyon megtanulta a pitizést, akkor is csinálja ha nem kérem tőle, olyan kis aranyos.

Reggeli bolondozás

Ma nem mentem dolgozni mivel meg vagyok fázva, a héten pihenek, kúrálom magam.
Reggel Luckyt beengedtem a szobámba (egyedül éreztem magam), aztán hugomat is meglátogatta, ébresztette. Olyan édi volt, a fejét felrakta az ágyra, aztán Ildi lábát szaglászta, Ildi megmozgatta a lábát Lucky meg az egyik mancsát rátette, olyan volt mintha adott volna neki egy ötöst :) Aztán még felfurakodott az ágyra is. Végül áttessékeltem a szobámba, ott alukált kicsit. Aztán hugom is felkelt, később porszívózott, Lucykt nem zavarta, aludt nyugodtan. Mai séta elmaradt, én sétáltam egyedül a dokihoz....

Reggeli képek: :)

Nem mindennapi séta

Mai sétakor éppen a nyugdíjasok jöttek ki a kulubból és egy nénike 10 m-ről elkezd kiabálni, hogy nézzétek milyen szép kutya. Aztán mikor kicsit közelebb értünk kérdezte, hogy Labrador-e?, mondtam, hogy igen (jól hallhatóan, bár meg vagyok fázva) erre legalább még kétszer megkérdezdte a néni (a hallásával lehettek gondok).
Mondta, hogy úgy megsimogatná Luckyt, aztán Lucky közelebb ment hozzá, hogy megszaglássza, de a néni nem akarta, azt mondta inkább nem simogatja meg. Hát nem erőlködtünk, mentünk tovább. Csomóan el voltak ájulva, hogy milyen szép kutyám van.
Utána meg egy bácsi kérdezte, hogy eladó-e?, persze a válaszom, hogy az volt hogy NEM, SEMMI PÉNZÉRT!!!!
Séta előtt még amikor hozom a pórázt, akkor Lucky olyan izgatott, alig bír magával. Így ebben a nagy lendületében szépen ráugrott a cica műanyag táljára, amik szépen el is tört, szerencsére két részes volt, az egyik fele még használható. Ügyes az én kis kutyám nem?

Korai sötétség...

Olyan rossz, hogy mire hazaérek már sötétedik, a sétánál már teljesen sötét van. Tegnap még az utcán elfelejtették előbb felkapcsolni a lámpákat, így csak a ház elé mentünk ki, nem mertem semerre elindulni olyan sötétség volt. Aztán nem sokkal később a lámpák felkapcsolódtak és indultunk gyorsan. De akkor is világosban sokkal jobb sétélni. Jobban látok én is, Lucky is. Ma már rájöttek, hogy előbb kell világítani. Olyan ködös, nyirkos, hideg idő van. Nem jó dolog ez az óraátállítás, inkább reggel legyen sötét, mint délután.
Tegnap a cica este nem akart enni, csodálkoztam is, hogy nem türelmetlenkedik, ahogy szokott. Aztán kis idővel később apa mondta, hogy odahányt valamelyik a betonra. Először Luckyra gondoltam, de a hányás zsíros volt, és én nem adtam vacsorára neki olyat. Hát rájöttünk, hogy a cica a kinti konyhában maradt zsíros, olajos tepsiből kinyalogatta, ette a maradékot és ezért nem volt éhes, szerintem inkább rosszul volt. Szóval ő volt a bűnös, nem Lucky. Reggel meg ment a hasa. Ügyes cica ő nem? Mindig csak enne, enne és enne, csak nem mindegy, hogy mit. :)