Mai sétakor éppen a nyugdíjasok jöttek ki a kulubból és egy nénike 10 m-ről elkezd kiabálni, hogy nézzétek milyen szép kutya. Aztán mikor kicsit közelebb értünk kérdezte, hogy Labrador-e?, mondtam, hogy igen (jól hallhatóan, bár meg vagyok fázva) erre legalább még kétszer megkérdezdte a néni (a hallásával lehettek gondok).
Mondta, hogy úgy megsimogatná Luckyt, aztán Lucky közelebb ment hozzá, hogy megszaglássza, de a néni nem akarta, azt mondta inkább nem simogatja meg. Hát nem erőlködtünk, mentünk tovább. Csomóan el voltak ájulva, hogy milyen szép kutyám van.
Utána meg egy bácsi kérdezte, hogy eladó-e?, persze a válaszom, hogy az volt hogy NEM, SEMMI PÉNZÉRT!!!!
Séta előtt még amikor hozom a pórázt, akkor Lucky olyan izgatott, alig bír magával. Így ebben a nagy lendületében szépen ráugrott a cica műanyag táljára, amik szépen el is tört, szerencsére két részes volt, az egyik fele még használható. Ügyes az én kis kutyám nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése