Repetára várva...

Tegnap a vacsoránál a cica nem volt itthon, csavargott valahol. Lucky befalta a kajáját, aztán megérkezett a cica is. Odaadtam neki a vacsit, szép lassan ette. Eközben Lucky izgatottan nézte őt, mikor fejezi már be, mert mindig szokott maradni a tálban egy kis étel, és azt bőszen belakmározza. Közben rám is nézett kérdő tekintettel, és úgy, mintha ő szegény éhező kutya lenne, hogy mikor végez már ez a macska. Olyan édi volt.