Golden & Labrador Retriever

Az biztos, hogy Lucky anyukája fajtatiszta Golden Retriever. Apukája ismeretlen, de valószínű, hogy Labrador lehetett, mert Lucky teljesen Labradornak néz ki, igaz nagyobb termetű, mint az normális lenne.
Március elején voltunk állatorvosnál veszettség elleni oltáson, ekkor meg is mértük, szőrüstől-bőröstül 50 kg.

Mindenki megcsodálja (gyalogosok, biciklisek, autósok), éppen mikor az állatorvoshoz mentünk egy autó állt meg melletünk és kiszólt egy srác, hogy nagyon szép kiállású kutya. Persze van olyan is, aki fél a termete miatt.

Már nem is magyarázkodom a fajtáját illetően, mindenki Labradornak gondolja (néhány hozzá nem értő még Kuvasznak is nézte), így ebben a hitben hagyom őket.

Igazából fajtatiszta Golden Retrievert szerettem volna, de a sors közbeszólt, és ezt nem is bánom.
Luckyt nagyon-nagyon szeretem, semmi pénzért sem adnám oda senkinek.

Szerencsésnek érzem magam, hisz egyszerre van egy Labradorom és egy Golden Retrieverem:)

Szőrtenger

Szombaton (2011.03.26.) megfurminátoroztam Luckyt, mivel elkezdett vedleni. Annyi szőr jött ki belőle, csodálom, hogy maradt még rajta. Régebben alig tudtam lefogni annyira menekült a fésülés elől, általában ki kellett kötnöm addig. Mostanra viszont nagyon jól tűri, nem fut el, ül-áll-fekszik közben.

Tavaly szereztem be a Furminatort, mert nagyon sok jót hallottam róla, és nem is csalódtam benne. Sokkal jobb, mint bármelyik fésű, kefe, rengeteg szőrt kiszed az állatokból. Igaz kicsit drága, de megéri megvenni.

Kicsit később elmentünk sétálni, szedtük a lábunkat, mert nem sokkal az indulásunk előtt állt el az eső, és nem akartunk elázni (legalábbis én). Lucky elég jól viselkedett, kivéve az utcánkba érve a sok kutya csaholásától ideges lett, ezért nehezen tudtam tartani. Pár m-re a háztól elkezdett ismét csöpörögni az eső, és ahogy beértünk a kapun szakadni. Jól időzítettünkJ

Sétálunk, sétálunk...

Pénteken (2011.03.25.) nagyon jó idő volt, száz ágra sütött a Nap. Másnapra esőt mondtak, ezért munka után úgy gondoltam, hogy elsétálunk Luckyval a zsiliphez. Először a szokásos útvonalon mentünk, majd irányba vettük a zsilipet.

Elmentünk egészen a kiserdőig, mert a szántóföldeken dolgoztak a traktorok, nem akartam ott Luckyt elengedni. Közben mivel Luckynak elég melege volt az utunkba kerül 1-2 pocsolya is, amit persze nem hagyhatott ki. Belegázolt, ivott belőle, majd jött a következő.

Az erdő mellett elengedtem Luckyt, megitattam, eldobtam neki a csipogós játékát, elment érte, de vissza már nem hozta, jobban izgatták a szagok.

Kicsit bentebb sétáltunk, L. nem ment el tőlem messzire. 1-2x bement a bozótosabb részbe, utána magamhoz hívtam és miket látok a szőrén?? , KULLANCSOKAT. Gyorsan lesöpörtem őket még mielőtt belemászhattak volna Luckyba. Aztán ezt még 1x eljátszottuk. Gondoltam ennyi elég volt, felcsatoltam a pórázt és elindultunk visszafelé. Lucky kicsit hozzáért egy bokorhoz és a pofáján máris ott virított 1 kullancs. Még szerencse, hogy világos színű szőre vagy, így könnyen észreveszem a kis dögöket.

Mire kiértünk a szántóföldekhez a traktorok már nem voltak ott. Ahol még nem volt felszántva a föld zsenge fű nőtt, azon a részen álltunk meg. Luckyt leültettem, fényképeztem. Dobáltam kicsit a játékát,  de nem engedtem el, nehogy véletlen elfusson, és ne tudjam visszahívni. Megitattam. Pihent a fűben, közben evett is belőle. Kicsit elidőztünk, közben a Nap is lemenőben volt. Közelebb mentem Luckyhoz és láttam, hogy legalább három kullancs van a szőrén, ill. volt amelyik már bentebb mászott. Gyors lesöpörtem őket. Rácsatoltam L-ra a pórázt, játékot, fényképezőt elraktam és indultunk haza. Visszafelé is pocsolyázni akart, de már nem engedtem bele.

Sötét lett mire hazaértünk. Lucky kiterült, és nekem is elég volt a napból. Utána nem sokkal a szokásos etetés jött. Később felraktam a gépre a képeket, sikerült is 1-2 jót készítenem. Itt vettem észre, hogy amikor már a szántóföldön fényképeztem Luckyt a pofáján volt egy kullancs, amit sikerült nem észrevennem, és persze megörökítenem. Valószínű utána nem sokkal leesett róla, mert utána még játszottunk.

Na a lényeg, hogy kb. 7-8 kullancsot szedtem le Luckyról, még szerencsére idejében, igaz van rajta Kiltix nyakörv, meg spot-on, de soha nem lehet tudni. Eddig még szerencsénk volt.

Séták a szabadban

Két hete szombaton és múlt hét vasárnap voltam Luckyval a zsilipnél, elsétáltunk a kiserdőig, és mellette is gyalogoltunk pár száz métert. Szombaton voltunk ott először.

A zsilip másik oldalára akartam eredetileg menni, de ott nem volt járható út, csupa gaz volt minden és elég magasra megnőtt a növényzet. A másik oldalra nem akartam menni, mert ott szoktak kóbor kutyák lenni. Na átmentünk az úton, láttam egy kutyát kicsit messzebb. Luckyt meglátta és elkezdett ugatni rá. L. is elég izgatott lett, húzott arrafelé. Szerencsére el tudtam ijeszteni a kutyát (vagy talán L. látványa) hangos szóval. Utána zavartalanul sétáltunk tovább a naplementében. A kiserdő előtt nem sokkal  már egy részen fel volt szántva a föld, oldalán kukoricatábla állt. Na kicsit bentebb mentünk az „útról” és elővettem a táskámból egy csipogós játékot, Luckyról lecsatoltam a pórázt. A csipogás elterelte a figyelmét arról, hogy szabadon van. Eldobtam, elszaladt utána, csak elfelejtette visszahozni, ment a feje, meg persze elsődlegesen a szagok után. Messzebbre is elbóklászott. Közben csináltam róla pár képet. Dobáltam neki a játékot, nem nagyon érdekelte – elszaladt utána, szájába vette, majd egy idő után kiköpte, elhagyta, így én kereshettem meg. Egyszer mikor hívtam nem akart visszajönni. Na mondtam, hogy „Szia elmentem”, elindultam előre, ahogy ezt észrevette úgy rohant utánam, mint egy őrült, félt, hogy otthagyom.

Rácsatoltam a pórázt, beértünk a kiserdőbe. Mellette van egy hosszú út, az út másik oldalán ismét kukoricás. Itt ismét elengedtem Luckyt. Itt is össze-vissza rohangált, szaglászott. Nem ment nagyon messzire tőlem. Kis idő múlva indultunk vissza, mert már sötétedett. Ahogy kiértünk az erdőből már a nap lement, az ég lila-rózsaszín színekben tündökölt, nagyon szép volt. Csináltam Luckyról ezzel a háttérrel is néhány képet. Jó nagy séta volt, de nagyon élveztük.

Egy héttel később vasárnap (2010.08.29.) is megtettük ugyanezt az utat, csak kicsit előbb mentünk. Kb. 2 órát sétáltunk. Lucky itt már elég bátor volt, mert elég messzire elment tőlem, nem is foglalkozott velem. Egyszer bement a kukoricásba, nem is láttam hol van, egyszer sokkal távolabb előjött onnan. Itt is fotóztam. Visszafelé még a felszántott helyen kicsit elengedtem, játszottunk, fényképeztem. De ez sem fárasztotta ki, ugyanúgy sietett előttem, mint aki alig sétált valamit. Még biztosan ellátogatunk oda párszorJ

Buborék kergetés

2010. nyarán előkerült valahonnan egy buborékfújó. Gondoltam kipróbálom mit szólnak hozzá az ebek.
Hát ez lett a végeredmény:  :)

Az első pár hónap

Lucky megkapta minden szükséges oltását. Amikor  először vittem el állatorvoshoz elég sokat kellett várni. Bevittem, alig bírtam felrakni a vizsgálóasztalra, elmondtam róla a tudnivalókat… Az orvos mondta, hogy elég fejlett ahhoz képest, hogy még csak 8 hetes. Luckynak meg sem kottyant az injekció.

Amikor elhoztuk, mondták, hogy mikor megszületett kétszer akkora volt, mint a testvére. Most lesz 7 hónapos és ha két lábon áll egy fejjel kisebb nálam (én 165 cm vagyok).

Buksival végül is megvannak, néha veszekednek. Együtt ugatnak, vonyítanak ha szirénázik a mentő, incselkednek egymással, rohangálnak, játszanak. Lucky a cicákat néha megkergeti, de azért velük is jóban van.

 Itthon ha mondom Luckynak már leül, ad pacsit is. Visszahozza a labdát, de néha kicsit nehéz tőle elvenni. Nagyon okos kutya. Nyugodt, mindenki szereti. Imádja a vizet (mint általában a retrieverek), nyáron a műanyag fürdőkádba engedtünk vizet, mindig abban mártózott meg, búvárkodott benne, a játékait hordta bele.
Sétálni is imád, mikor meglátja a pórázt alig bír magával, én is alig bírom rátenni a nyakörvet. Nagyon húzott a séták alatt, de ezt haltival megoldottam, így nem repülök utána:)

2008.12.14.

A sors keze

Lucky Kutyám

Jaj hol is kezdjem…

Én már régóta szerettem volna egy Golden retrievert, és anyáékkal meg is beszéltük, hogy ha átköltöztünk vehetek egyet.

Egyik nap hazaértem a munkából és Ildi (húgom) mondta, hogy van egy jó hír, de majd anya elmondja. Kíváncsi voltam. Megkérdeztem anyát, hogy mi az a jó hír. Elmondta, hogy a munkahelyén kérdezte tőle valaki, hogy nem kell-e kiskutya. Anya erre rávágta, hogy nem, van már egy, de azért megkérdezte, hogy milyen fajta. A válasz erre az volt, hogy az anyukája Golden Retriever, az apukája ismeretlen. Anya erre azt mondta, hogy én már régen ilyen fajta kutyát szeretnék, és majd megkérdez engem. Kaptunk telefonszámot és címet is.

Örültem is meg nem is az elhangzottaknak. Ugye nagyon szerettem volna egy ilyen fajta kutyát, de fajtatisztát, meg persze ez a kiskutyát ajándékba kaptuk volna.

Először azt mondtam, hogy nem kell, mert eredetileg én lány kutyát akartam, de aztán még gondolkodtam rajta, és úgy döntöttem, hogy nem vesztek vele semmit, ha megnézem magamnak.

Zsuzsi (a kutya gazdája) azt is mondta, hogy két kiskutya van, egy fiú és egy lány. A lány kutyus kicsit érdekesen néz ki, a szőre is össze-vissza áll. A fiú kutyus meg olyan, mint az anyja, és nagy tappancsos. Akkor még lehetett volna mindként kutyát választani, de nekünk inkább a kan kellett Buksi miatt is. Elvileg a fiúcska a szomszéduké lett volna, de ő mindig csak halogatta, hogy elviszi, így más gazdát kezdtek keresni neki.

Azt hiszem egy szombati napon anya próbálta felhívni Zsuzsit telefonon, de nem vette fel. Ezért anyáék úgy gondolták, hogy biztos nincsenek otthon, és ma már nem is megyünk. Éppen mielőtt apa ivott volna egy rövidet megcsörrent a telefon, visszahívott minket. Anya mondta, hogy elmennénk megnézni a kutyust, erre a válasz az volt, hogy menjünk nyugodtan. Elkezdtünk készülődni, újra csörögött a telefon, hogy ne menjünk, mert mégis kell a szomszédnak a kutya. Meg kérdezte, hogy nem baj-e, anya erre azt mondta, hogy nem, úgysem látta még…

Na erről ennyit nem lesz kutyánk – gondoltam. Pedig éppen akkor 2 hét szabin voltam. Sajnáltam is meg gondoltam rá sokat, hogy hogy nézhetett ki…

Eltelt két hét, a szabim is lassan a végéhez ért. Anya egyik nap hazaért a munkából és mondta, hogy még mindig nem mentek a kutyáért, és nekünk szóltak először, hogy kell-e nekünk. Na megint gondolkodóban voltam, és úgy döntöttem, hogy ha ez mégis így alakult (talán a sors keze), akkor mégis nézzük meg. Mondtam anyáéknak, hogy ha nem hasonlít a Goldira, akkor nem hozzuk el, és „tudok uralkodni magamon” – anyáék erre: persze, persze….

Megbeszéltük, hogy szombat reggel (2008.07.19.) elmegyünk hozzájuk. Eljött a szombat, elkészültünk, és legalábbis én izgatottan  vártam a találkozást. Nagy nehezen odaértünk (nagy dugó volt mindenhol, meg Tápé sincs valami közel Dorozsmához).  Kiszálltunk az autóból és láttuk, hogy a kapunál van az anya kutya és a fia. Anya egyből mondta, hogy jaj de aranyos…

Egy kislány nyitott ajtót, Molly (a kutya) is üdvözölt minket. Meglepődtem, hogy milyen nagy, kisebbre számította, vagy lehet csak Buksi után tűnt nagynak. A kis apróság oda se jött hozzánk. Aztán jött Zsuzsi is, a másik kislány és Zsuzsi férje.

Odamentem megsimogatni a kis hógolyót, de utána ránk se hederített, elment hátra és ott rosszalkodott valamit. Tényleg olyan volt mint az anyja, bár kicsit másabb mint a bébi goldyk, de valóban hasonlított. Addig leültünk a kertben egy asztalhoz és beszélgettünk. Addig Molly szórakoztatott minket (labda volt a szájában és dugdosta a kezünkhöz, hogy vegyük el tőle, de nem adta oda). Gyorsan telt az idő, végül döntenem kellett. Végül is egyedül rajtam múlt, hogy visszük-e vagy nem. Azt mondtam, hogy vigyük el (nem tudtam neki ellen állni), apa erre: biztos???, szerintem nem örült neki. Elindultunk kifelé a kiskutya fent ült a lépcső tetején, felmentem érte, felemeltem (majd meg szakadtam olyan nehéz volt 8 hetesen), még megsimogatták, elbúcsúztak tőle. Megköszöntük, előre ültem vele az autóban.  Elindultunk hazafelé.

Már az úton azon tanakodtunk, hogy mi legyen a neve (felmerült a Goldy, Honey is –de ezek inkább lányos nevek). Nagyon meleg volt azon a napon is, szegény kutyuska azt sem tudta mit csináljon annyira melege volt. Útközben fejét a lábamra hajtotta, meg fészkelődött, olyan édi  volt.

Hazaértünk. Kivettem az autóból, Buksi egyből ugatni kezdte. Megijedtem, hogy ennek nem lesz jó vége. Szegény új jövevény úgy megijedt, új családba érkezett és még ez a másik kutyai is utálja.

Aztán Buksira hámot raktunk, lassan odaengedtük az új kutyánkhoz. Először félt tőle a kiskutya (nem is csodálom), aztán mindketten szaglászni kezdték egymást. Adtunk a kicsinek egy kis száraz tápot üdvözlő falat képpen, gyorsan el is pusztította.

A cicák is köszöntötték. Délelőtt kint voltam vele az udvaron. Aztán elengedtük Buksit is. Elkezdett rohangálni össze-vissza, szegény picurka meg alig bírt utána szaladni. Bírkóztak sokat, csináltam nekik jó kis fekvőhelyet a lépcső aljában.

 Délután Ildi mondta, hogy vigyük át mamáéknak megmutatni. Ráraktuk Buksi hámját (akkor még éppen jó volt rá) és „elindultunk”. Alig akart jönni, ez volt az első sétája. Ildi meg én szólongattuk, csalogattuk és nagy nehezen odaértünk. Mama meglepődött, kifaggatott , hogy honnan van, meg még sok mindenről. Aztán mentünk is haza.

Az este elég nyugisan telt, csak kicsit nyöszörgött a kis jövevény. Másnap kutyaneveket böngésztem, de végül a Lucky lett a kiválasztott név.

Hétfőn dolgozni kellett sajnos. Azután gyorsan teltek a napok, hetek, hónapok és Lucky egyre nagyobb lett. Buksival jó barátok lettek, a cicákkal is jól kijött. Persze az egész család a szívébe zárta a sok rosszaság ellenére.

Eleinte nem is ugatott, ha hazaértünk, vagy ha csengettek nem ment a kapuhoz, de ez mára megváltozott. Olyan mély hangja van, mint egy oroszlánnak. Mikor egy mentő szirénázik Buksival együtt vonyítanak – na azt hallani kell. Ha hazaérünk úgy futnak a kapuhoz, örülnek nekünk.



Belejöttek a játékba



Elfáradtak:)