Két hete szombaton és múlt hét vasárnap voltam Luckyval a zsilipnél, elsétáltunk a kiserdőig, és mellette is gyalogoltunk pár száz métert. Szombaton voltunk ott először.
A zsilip másik oldalára akartam eredetileg menni, de ott nem volt járható út, csupa gaz volt minden és elég magasra megnőtt a növényzet. A másik oldalra nem akartam menni, mert ott szoktak kóbor kutyák lenni. Na átmentünk az úton, láttam egy kutyát kicsit messzebb. Luckyt meglátta és elkezdett ugatni rá. L. is elég izgatott lett, húzott arrafelé. Szerencsére el tudtam ijeszteni a kutyát (vagy talán L. látványa) hangos szóval. Utána zavartalanul sétáltunk tovább a naplementében. A kiserdő előtt nem sokkal már egy részen fel volt szántva a föld, oldalán kukoricatábla állt. Na kicsit bentebb mentünk az „útról” és elővettem a táskámból egy csipogós játékot, Luckyról lecsatoltam a pórázt. A csipogás elterelte a figyelmét arról, hogy szabadon van. Eldobtam, elszaladt utána, csak elfelejtette visszahozni, ment a feje, meg persze elsődlegesen a szagok után. Messzebbre is elbóklászott. Közben csináltam róla pár képet. Dobáltam neki a játékot, nem nagyon érdekelte – elszaladt utána, szájába vette, majd egy idő után kiköpte, elhagyta, így én kereshettem meg. Egyszer mikor hívtam nem akart visszajönni. Na mondtam, hogy „Szia elmentem”, elindultam előre, ahogy ezt észrevette úgy rohant utánam, mint egy őrült, félt, hogy otthagyom.
Rácsatoltam a pórázt, beértünk a kiserdőbe. Mellette van egy hosszú út, az út másik oldalán ismét kukoricás. Itt ismét elengedtem Luckyt. Itt is össze-vissza rohangált, szaglászott. Nem ment nagyon messzire tőlem. Kis idő múlva indultunk vissza, mert már sötétedett. Ahogy kiértünk az erdőből már a nap lement, az ég lila-rózsaszín színekben tündökölt, nagyon szép volt. Csináltam Luckyról ezzel a háttérrel is néhány képet. Jó nagy séta volt, de nagyon élveztük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése