Viharok

Szóval szombaton olyan hat óra felé indultunk sétálni. Egy nénike épp jött ki a kapun, persze a kis keverék kutyája is kiszökött, egyenesen felénk rohant (kicsit azért rám hozta a frászt). Szóltak neki és szerencsére visszaszaladt. Az a kutya egy idegbeteg, ha csak én egyedül megyek el a házuk előtt úgy ugat, mint egy őrült, a dobhártyám majd kis szakad olyankor. Persze Lucky izgatott lett, ment előre, mint egy tank. Utána nem sokkal már lenyugodott. Egy időre szépen a lábam mellé parancsoltam, hogy gyakoroljuk azt is.
A késői séta miatt a vacsi is későbbre tolódott. Este kb. 9 felé vihar készülődött, dörgött az ég, villámlott.
Ebem jött is volna be, szegény be volt tojva.
Apa nem tudta becsukni a kennelbe, nem akart bemenni. Hívott engem, hogy én próbáljam meg. Bementem a tárolóba, hű ebem követett, adtam neki nyugtatót. Mentem kifelé, de kis beszarim nem mozdult onnan. Csipogtattam a játékát, de arra sem reagált. Végül ráraktam a pórázt és azzal vezettem be a kennelbe, de az sem volt könnyű.

Vasárnap reggel korán keltünk, mivel vásárba mentünk. Lucky elég kómás volt, de kikísért a kapuig. Amikor hazaértünk nagy volt az öröm. Kicsit játszottam vele, megdögönyöztem. Fülledt meleg volt egész nap, mindenki olyan nyomott volt.
Délután cseresznye szedés volt a program. Amíg mi dolgoztunk jegesmaci ropogtatta a száraz kenyeret, a cica meg lustizott mellette. Luckynak is adtam pár szem cseresznyét, ízlett neki, még a magokat a földről is megette (remélem nem baj).
Majd a szokásos séta következett. Ebem most elég izgatott volt végig, de hát nem mindig lehet tökéletes a séta. Jó nagy kört mentünk, el is fáradtunk rendesen. Volt egy rész, ahol nagyon nagy füst volt, valamit égettek, elég büdös volt, jólesett kiérni belőle.
Itthon vízimádó mackóm rohant a kádjához, rögtön bele is ült. Mondtam, hogy most nekem is jól esne ez. :)

Még erőt vettem magamon és megfurminátoroztam, majd a fülét is kipucoltam. Utána elégedetten dőlt el a füvön és pihengetett. Elfáradt. :)

Vacsit betolták, vittem még Luckynak egy pogit, amiből a cica sem maradhatott ki.
A vacsinál már dörgött az ég, de akkor még kint voltunk, kiskutyám csak a lépcsőre ült le, de látszott rajta a félelem. Utána egy időre abbamaradt a dörgés, majd miután újra kezdődött ebem berohant Ildi szobájába. Onnan kirobbantani nem lehetett. Próbáltuk csipogós játékkal, azzal, hogy kimentünk, majd kajával (csak kúszott érte, csak a szoba ajtajáig tudtuk kicsalni - olyan aranyos volt, ahogy kúszott, a kaját persze kivette Ildi kezéből). Hoztam a pórázt, nagy nehezen megindult kifelé, de az én szobámba is behúzott, küzdött, a parkettán csúsztak a körmei. Itt is volt pár percig, majd szépen kijött velünk.
Gyorsan adtam neki nyugtatót, és próbáltam betrükközni a kennelbe, de párszor kiment. Amikor mindketten bent voltunk, betessékeltem a házába. Gyorsan kijöttem.
Úgy sajnálom szegényt ilyenkor. Bárcsak tudnék segíteni, hogy ne féljen, és bárcsak bent lehetne legalább míg a vihar elvonul, de ez sajnos nem rajtam múlik...

Ma reggel szépen betolta a tápját, és boldogan üdvözölt engem, a kapuig elkísért.
Amikor hazaértem dörgött az ég, de most nem félt annyira Luckym. Elmentünk sétálni, hát most katasztrófa volt. Messzebbről látott egy fekete macskát, azt figyelte nagyon. Közelebb értünk hozzá, a cicc elfutott, ebem meg úgy ráizgult, alig tudtam tartani. Eddig még egyetlen egyszer sem bolondult ennyire meg. Aztán még egy macska feküdt a járdán, oda is majdnem odarángatott. Megbeszéltem vele, hogy most már állítson magán. Nagyon mérges voltam rá. Utána szinte csak a lábam mellett jött, nem engedtem szaglászni.
A kapuban elengedtem a pórázt, amíg előkotortam a kulcsot. Ő nyugisan állt mellettem, majd jött utánam. A postaládából még kivettem a számlát, addig nyitva volt a kapu, ebem csak nézett, majd türelmesen ülve várta, hogy levegyem róla a pórázt, és mehessen inni.
Vacsora után ismét jött a vihar. Épp bementem a házba, az ajtót nyitva hagytam. Utána nem sokkal látom, hogy Lucky Ildi szobájában fekszik. Csalogattam játékkal, beszéltem hozzá, de semmi. Kimentem, semmi. Anya is próbálta kicsalni, de neki sem ment. Azt érte el, hogy mackó körbement a lakáson, egyszer az én szobámba ment, majd vissza Ildiébe. Egyszer jött a kijárat felé, én az ajtóban álltam, elkezdtem a legkedvesebben hívni, és bevált, jött oda, majd kimentünk az udvarra. Nálam volt a plüss mikulás, odaadtam neki, hagy örüljön. A teraszra leültem, ebem mellém, de mászkált jobbra-balra, persze a mikulás a szájában volt. Elkezdte a játékot rágcsálni, mondtam neki, hogy nem kellene szétszedni.
Ildi is hazaért, ez a kis hülye meg vitte a kapuhoz az "új" játékát, azzal köszöntötte a hazaérőt.
Kis idő múlva bejöttem. Az eső elkezdett esni, még szivárvány is volt.
Gyorsan kimentem fényképezni, majd az állatokra is jutott pár kocka.
Akkor láttam, hogy a mikulás kicsit át van szabva, de még meg lehet varrni.

Kicsit hosszúra sikeredett. :)