Lucky Kutya Blogja: Hárman egyszerre

Jó lenne, ha véget érne már ez a forróság. Nem lehet ilyenkor semmit csinálni, csak a hűvösben lehet megmaradni.
Csütörtökön kisebb sétára mentünk, de az is elég volt.
Pénteken a hőség elviselésére raktam neki vizet a kádjába, abban pancsikolt.
Amikor először indultunk volna utunkra, szokás szerint a cicát be akartam csukni, de úristenmegyünksétálni miatt bekattant kiskutyám kiüldözte a tárolóból, utána nem is jött be. Emiatt megharagudtam kuttyomra, úgy gondoltam akkor kimarad a séta, nem hal bele. Nem sokkal később, amikor már lenyugodott, újra megpróbáltam, cicát becsuktam, ebre pórázt, és indulhattunk (7 óra után volt már).
Egyszer tőlünk nem messze egy cicc szaladt át az úton, ezzel ebem érdeklődését felkeltve.
Lucky fürkészte, hogy hova lett, de szépen jött mellettem. Visszafelé is kereste, szaglászott (a cica a fán volt), de nem találta meg. Otthon boldogan ugrott a vízbe.

A szombat reggel is eljött, hozta magával a meleget. Vizét kicseréltem a táljában és a pancsolójában egyaránt.
Péksütit nem adtam neki, és apának is mondtam, hogy kicsit hanyagoljuk, mert azt vettem észre, hogy Lucky nagyon picit kerekedett. Nem akarom, hogy dömper legyen belőle. Meg lehet kevesebb kaja is elég lenne neki. A meleg miatt most kevesebbet mozgatom, lehet ez is közre játszik.
Érdekes, hogy bolhát nem találok benne, de bolhaürülék az van.
A nap nagy részét a garázsban hűsölve töltötte, amikor délután kimentem hozzá csak max. 2x dobtam el neki a labdáját, ennyi elég volt neki, ment vissza aludni.
Már 5 után jelezte, hogy ő most már menne sétálni. Nem érdekli a meleg, ha idő van, akkor nem számít semmi.

Szóval 7 előtt kiballagtunk a kapun. A Nap már lemenőben volt. Lucky elég szépen sétált, de azért tempóztam mellette.
Lidiéknél tegnap és ezen a napon is megállt, addig nyüszögött, míg kis szerelme oda nem jött. Az orruk összeért, szagolták egymást. Most egy kisebb hisztit levágott kiskutyám, hiányzik neki a társaság. Mostanában nem találkoztunk egyik barátnőjével sem, de bepótoljuk valamikor.
A főút felé nem volt kedvem menni, ezért a "csendesebb" utcába fordultunk le. Amikor már a mi utcánkba értünk jött bicikli mellett futtatott Német juhász, akivel máskor is találkoztunk. Most is borzolt rendesen, nézte ebem, de mentek tovább. Lucky is észrevette, izgatott lett. Egyből leültettem, szót fogadott.
Tovább ballagtunk. Az egyik ház előtt, kint állt egy bicajos nő, ott van 3 kutya, mindig úgy ugatnak mint az őrültek, ha elmegyünk előttük. Mackóm átvezettem a másik oldalamra. Hát pechünkre nyitva volt a kapu, rajta éppen a kutyák néztek kifelé. Ahogy észrevették kiskutyám egyből elindultak felé. Egy puli, és két kisebb fekete keverék kutya. Hárman egyszerre rárontottak. Hát mit mondjak, kicsit megijedtem.
A főnök egyértelműen a puli volt, ő többször nekiugrott Luckynak. Én csak ordibáltam, hogy takarodj, és az övtáskámmal kalimpáltam. Persze Jegesmacim engem és védett, ő is visszatámadott. A pórázt nem rángatta, legalábbis úgy nem, hogy elrántson, próbáltam visszafogni vele. Nem tudtunk semerre elindulni, mert minden irányból ott voltak a kis rohadékok.
Nem is tudom mennyi idő után (mert akkor olyan hosszúnak tűnik az egész), de kb. fél perc múlva kijött egy csávó bezavarta a támadókat nagy megkönnyebbülésemre.
Luckyt nyugtattam, de nem vittem túlzásba. Nagyjából átnéztem, hogy vérzik-e, lett-e sérülése, de szerencsére nem. Megkérdezték, hogy rendben vagyunk-e. Meg, hogy máskor ne tartsam, vissza nyugodtam engedjem rájuk a kutyám (remélem nem lesz több alkalom). Aztán meg beszélték egymás között, hogy a Pulit el kéne altatni a picsába, mert ő a bűnös...
Azért a nő is szólhatott volna a kutyáknak, hogy menjenek befelé vagy valami, de ő csak mozizott....
Nem szóltam semmit inkább, megtartottam magamnak a véleményemet.

Már nem voltunk messzire hazáig, közben találkoztunk még egy utcánkban lakó nővel (Mudijai vannak, akiket úgy utálunk, ha előttünk sétálunk el úgy ugatnak a dobhártyánk majd kiszakad). Kérdezte, hogy megsimogathatja-e ebem, mondtam, hogy először hagy szaglássza meg, utána.
Szaglászás megvolt, de nem merte megsimogatni, mondván, hogy biztos ingerült a meleg miatt. Nem mondtam erre semmit, ha nem, hát nem.
Elmondtam, hogy most támadt rá 3 kutya, ő erre, hogy lehet kellene vinni magammal egy botot (szépen néznék ki kezemben egy bottal, jó nekem az övtáska).
Otthon is elmeséltem a történteket. Anya kérdezte, hogy használtam-e a sprayt, még időm sem volt elővenni.
Lucky addig a kádjában üldögélt.
Eddig nem látok rajta semmi változást, ugyanolyan, mint régen. A kutyákhoz fűződő viszonya, a játékossága, minden a szokásos. Lehet még idő kell, hogy teljesen kiürüljenek a hormonok.