Ösztön

Tegnap ismét rendbe tettem kiskutyám fülét, szőrét. A szél feltámadt, vitte a szőrét rendesen. Legalább elviselhetőbb volt a levegő. Adtam neki lekváros buktát, gyorsan elpusztította.
Kiültem mellé a fűbe, simogattam, elvoltunk.
Amikor játszottunk egyszer elfutott a kapuhoz, ott nézelődött. Gondoltam, hogy kutyát sétáltatnak, konkrétan Lidit. Elindultam a kapu felé, ezt Lucky észrevette, nagy iramban elkezdett felém futni, jelezvén, hogy itt van az utcában a barátnője. Nem mentünk ki, mert mire a macskát becsukom, pórázt előveszem addigra úgyis elmentek volna.
Sétálni már korábban mentünk, mert nem volt nagy meleg.
Alig voltak az utcákban, nyugisan haladtunk. Az elején ebem megérzett egy szagot, olyan hevesen elindult felé, hogy kirántotta a kezemből a pórázt. Felvettem a földről, elindultunk visszafelé, mérges voltam rá.
Nem érdekelte más csak a szag (utólag már rájöttem, hogy egy tüzelő kutyáé volt, Lidié). Ráraktam a haltit, mert nem akart visszavenni a tempóból, ezután már sokkal jobb lett a helyzet.
Elmentünk a főút felé, ezzel hosszabb sétát téve. Jólesett egy kis mozgás.

A vihar este, ill. hajnalban megérkezett. Dörgött, villámlott, esett. Lucky hát be volt szarva, anyáék hálószobájának ablakán akart bemenni (nyitva volt az ablak, de szúnyogháló van rajta), de nem tudott.
Mondjuk, ha az előszoba felől kapart volna beengedtem volna a szobámba, ahogy ezt máskor is így csináltam. Anya kiment hozzá, de bejönni kb. fél óra után tudott, ebem is jött volna.
Reggel boldogan fogadott. Kis beszarim.

Amikor délután hazaértem rohant elém, kezemet nyalogatta. Játszottam vele, simiztem.
Lidi és gazdija hozott egy levelet nekünk, fogtam mackóm, kimentünk hozzájuk.
Rájöttem, hogy kiskutyám miért nyüszögött többször a kapujuk előtt, ugyanis Lidi tüzel. Mondta is a gazdija, hogy ne hozzam ki Luckyt, mert tüzel. Én meg, hogy már ivartalanítva lett. Megszaglászták egymást, Jegesmaci jól rákattant szerelmére, rá is akart ugrani, nagyon izgatott volt. Lehet ez nem is változik meg, a szag miatt mindig hajtja az ösztöne.
Nem sokkal utána kimentünk az utcába sétálgatni. Itthon adtam neki egy kispárnát, azt csócsálgatta.
Leültem a teraszra, ő mellém feküdt, hozta a párnáját.
Vacsora után még ment a kinti konyhához, hogy ő még kérne egy kis repetát, konkrétan péksütit. Nem adtam neki, a vacsi is elég kiadós volt.