Dicséretek

Tegnap kicsit előbb engedtek el a munkából, jó volt korábban hazaérni.
Játszottam ebemmel, az új játéka most a kedvenc, a csipogós hamburger.
Szokásos séta következett. Sétálunk a járdán, egyszer Lucky hátranézett, jött az úton egy autó. Én is odanéztem és egy állathamvasztó autó volt, hát összeszorult a szívem. Nem akartam belegondolni, hogy most megy valahova, amiatt, hogy valaki elveszítette szeretett állatát. :(

No, de mentünk tovább. Egy utcába lekanyarodtunk, a csendes utcába. Az egyik ház előtt kint volt két bácsi, mondták, hogy gyönyörű kutyám van. Megköszöntem. Még kérdezték, hogy hány éves, barátságos-e...
További jó sétát kívántak.
Az utca végére érve elég nagy volt a forgalom: jöttek gyalogosok, autók, biciklisek.
A mi kis utcánkba érve a kutyák szokás szerint ugattak, emiatt ebem kicsit izgatott lett, de tudtam irányítani.
Jó melege volt szegénynek, ment is inni.

Este  után a közelben elkezdtek tűzijátékozni. Gondoltam, hogy ebem jön mindjárt. Abban a pillanatban el is kezdte kaparni a bejárati ajtónál a falat, ill. csak felágaskodik, és ahogy csúszik lefelé a körmei karcolják a falat. Gyors kiszaladtam a konyha felőli ajtón. Jött is ebem, be volt szarva eléggé. Nem nagyon foglalkoztam vele, nem akartam erősíteni benne, hogy ilyenkor félni kell. Mondtam, hogy ki az? Erre ő figyelt.
Még kint voltam egyszer volt még durrogás, akkor Lucky kicsit elkezdett remegni. Sajnáltam szegényt.
Be akartam csukni a kennelbe, de lefeküdt a teraszra tiltakozásképpen. Még a játéka csipogtatására sem jött oda. Be akartam jönni, mackó is jött volna. Ezért bevittem a kennelbe, szépen bement a házikójába. Kb. 1 óra után ki is engedtem. Kifeküdt a fűbe, a cica meg mellé.

Ma reggel korán keltünk, vásárolni mentünk. Luckynak vittem egy falat finomságot, amíg apa kiállt az autóval mackó ott ült előttem és nézett a gyönyörű szemeivel. Szerintem kért volna még kaját. :)
Amikor én is elindultam kifelé, ő ott maradt mozdulatlanul. Okos kutya.

Hazaérvén nagyon örült nekünk, nyüszögött nekünk rendesen.
Majd anyával főztünk. Vettem direkt mackónak csirke far-hátat, amit meg is főztem.
Később játszottunk, feladatokat adtam neki.
A séta elején ismét kaptunk egy dicséretet. Az egyik háznál csinálták a tetőt. A munkások éppen jöttek ki a kapun, a fiatalabb mondta, hogy de szép farkaskutya (ha jól értettem), csak rámosolyogtam, köszönt nekem.
Utána hallottam, hogy a másik meg mondja, hogy Labrador, nem?
Örömmel tölt el, hogy ennyi dicséretet kap az én kis jegesmacim. Bizony tény és való, hogy gyönyörű.
Nagy részben ezt a szüleinek köszönheti, a kisebben pedig nekem. Igyekszem rendben tartani, fésülni, fürdetni, normális kajával etetni. Ez meg is látszik rajta, és bizonyítja a sok-sok dicséret, amit kap.

A séta további része többnyire nyugisan telt, kivéve amikor pár m-re tőlünk egy macska jelent meg. Ekkor Lucky kicsit rákattant, de nem volt vészes.

Itthon megfurminátoroztam, közben őfelsége meg szépen elaludt. Szépen apad a szőrmennyiség, ami kijön belőle.
Megint játszottunk. Azt tudja, hogy hogyan kell balról jobbra fordulni. Most azt próbáltam tanítgatni, hogy jobbról balra is forduljon. Párszor sikerült is, de még ráfér a gyakorlás.
Lógott a nyelve rendesen annyit szaladgált, sok vizet megivott.
Végül kitaláltam, hogy eldugom a labdáját, aztán neki meg kell keresnie. Bezártam a kennelbe, amíg eldugtam a kincsét. Figyelt nagyon. Olyan helyre tettem, ahol nem láthatta. Kiengedtem, mondtam, hogy keresd. Elrohant, szimatolt, és pár másodperc múlva már ki is szimatolta a labda hollétét. Nagyon megdicsértem.
Még egyszer elrejtettem, csak már a biciklitároló elé egy kabát alá. Megtévesztettem azzal, hogy másfelé is elsétáltam. Először arra keresett, de segítettem neki, hogy elhívtam a cél felé. Szaglászott ezerrel, és itt is sikeresen megtalálta a kincset.

Már megette a fincsi far-hátat, és most alukál az óljában.