A nap fénypontja

A három munkanap gyorsan eltelt. Szerdán és csütörtökön az utcánkban sétálgattunk, találkoztunk a szomszédban lakó Szuszival, nagyon örültek egymásnak a kutyák, a nagy méretkülönbség ellenére is.
Ugyanis Szuszi egy palotapincsi keverék, Lucky meg neki a sokszorosa.
Pénteken később mentünk sétálni a meleg miatt. Ebem jól sétált, de azért kicsit húzott. Az egyik utca végén voltunk az úton, a járdán sétáltattak egy kis keverék kutyát. Amikor Luckyt meglátta elkezdett ugatni, mackó erre elég izgatott lett. Leültettem, lenyugtattam, majd indultunk tovább. Az utcánkba fordulva az autószerelőnél kint volt az egyik kutya, de mikor ebemet meglátta visszament a kapun belülre, onnan ugatott.

Szombaton reggel nagyon várt már, amikor reggeliztem jött oda kukucskálni, meg persze kuncsorogni.
Később elmentünk boltba, mikor hazaértünk a postaládából még kivettük az újságokat, közben Lucky úgy gondolta, hogy ő is kijön, de ráparancsoltam, hogy azonnal húzza befelé a csíkot.
Délután a szokásos séta megvolt, a végére jól kifulladtunk. Ebem örömmel vetette bele magát a vízbe.
Utána Ildivel bementünk Szegedre, kb. 9 körül értünk haza, szóval anya etette az állatokat. Gondoltam is rájuk, hogy már biztos éhesek. Este még kimentem megdögönyöztem jegesmacimat.

Ma reggel a teraszon reggeliztem, Lucky odaült mellém, szuggerált. Elkezdett folyni a nyála. Gondoltam egye fene, adtam neki egy falatot. Délelőtt anyának titokban csináltunk anyák napi epres-túrós tortát. Éppen kint napozott, mackót simogatta, mi meg vittük ki a tortát. Ebem is ott volt, mikor átadtuk, mintha ő is köszöntötte volna, de nagyobb a valószínűsége, hogy a finom illatok tartották ott. :)
Majd következett az elmaradhatatlan séta. Úgymond neki ez a nap fénypontja. Úgy örül, ha megyünk, majd kiugrik a bőréből, akkora köröket fut tőlem a kapuig és vissza.
Jó nagy kört tettünk meg, nem volt semmi zavaró tényező, szinte üresek voltak az utcák. Egyszer nem messze tőlünk ment el a járdán egy fekete macska, ezért jegesmaci elég izgatott lett, nagyon elkezdett húzni, de lebeszéltem róla.
A mellettünk lévő utcában bandukoltunk, mikor találkoztunk ismét egy bácsival, aki mindig elmeséli, hogy voltak német juhászai..., meg hogy volt valakinek egy kutyája, és születtek kiskutyái. Az anyakutya csak őt engedte oda a kicsikhez, mást nem. Ezt mindig elmondja, én meg csak bólogatok. :)
Hazaérve jólesett mindkettőnknek a víz.
Ezzel még nem volt vége: fülpucolás, furminátorozás. Párszor ellógott, miközben fésültem, de sikeresen visszacsalogattam.
Aztán mentünk anya anyukájához felköszönteni, majd utána apa anyukájához. Jól teleettük magunkat.
1 órával elkéstem az etetést, örültek is neki az állatok, amikor hazaértünk.

Ha minden igaz holnap hozzák a Brit Premium Adult Large kutyatápot, remélem ízelni fog ebecskémnek.