Időérzék

 Régen írtam már, amiatt, hogy nem volt nálam net, de most pótolom, leírom az elmúlt napok eseményeit (kicsit hosszúra sikeredett).

Pénteken, mikor jöttem hazafelé az utcánk végén az egyik háznál csinálták a kerítést. Hirtelen onnan egy kutya szaladt ki beszámíthatatlan sebességgel, elfutott valamerre. Gondoltam nagyon jó lesz, ha kinn marad, mert hamarosan mennénk sétálni ebemmel.
Meleg volt, ezért is később indultunk. Kicsit félve léptem ki a kapunk, de a félelmem szertefoszlott, mikor megláttam a kutyát immár a ház kertjében megkötve.
Kicsit húzott jegesmacim, annyira nem volt vészes, legalábbis nem repültem utána.
Jó melegünk volt, a haltit nem is raktam rá. Kipróbáltam, hogy halti nélkül jól tudom-e kontrollálni Luckyt, amikor az utcánk vége felé lévő kutyák őrjöngenek. Jól ment, ki tudtam zökkenteni, büszke voltam rá. Hazaérve a víz hűsítően hatott ránk.

Szombaton fülledt meleg uralta a napot. Délelőtt eb friss vizet kapott a vizes táljába és a kádjába is. Amikor 10 körül kimentem hozzájuk akkor kezdtek neki a reggeli tápjuknak, mintha én is hozzátartoznék a kajálásaikhoz, nélkülem egy falatot sem. :) - persze ez nem mindig van így.
Ebéd után még a konyhában tüsténkedtem, ebem az ajtóban állt (ha nem csukjuk be rendesen az ajtót ő rendszerint az orrával belöki - most is ez történt), nézett boci szemekkel. Anya mondta, hogy adjak neki egy falat húst, megkapta, befalta, kért volna mééég.:)
Utána a teraszon ettünk puncs fagyit. Mielőtt leültem volna, mackómnak is adtam egy keveset, ízlett neki.
A melegre tekintettel később terveztem sétálni menni a szokásosnál. Lucky már fél 3-kor ment volna (már megszokta, hogy ilyen időtájt megyünk), de vártam még vele.

Addig elütöttük az időt: fülpucolás, furminálás. Végül  5 óra körül elindultunk. Lidiék házánál tartottunk, mikor Lidi hirtelen kivágódott a kapun, persze a gazdája a póráz végén volt, mondta menjünk be egy kicsit. Lucky körbe szaglászott és jelölt mindent. Ebek egymással szinte nem is foglalkoztak, mackóm kis szerelme inkább a teraszon csücsült.
Nem sokáig maradtunk, folytattuk utunkat. Ők balra indultak, mi jobbra. Visszafelé menet még találkoztunk velük, de mi másfelé mentünk. Jól kifulladtunk a végére...

Még szombat este jött a vihar, vasárnap is esett, fújt a szél, hideg volt.
Reggel kimentem játszani jegesmacimhoz, elvoltunk. Raktam a teraszra kartonpapírt, hogy ne sározzák össze az állatkák. A cica az egyik alá be is bújt, ez a mániája. :)
Lucky meg miután bementem a másik papíron békésen szunyókált.
Játék után a szokásos séta következett, de most korán, 2 után mentünk. Pont jó idő volt, igaz kissé hideg, de sétához tökéletes. Az utcákon alig voltak, az ilyet szeretem, nyugis, nem zavar senki. Visszafelé mamáékhoz benéztünk.

Estefelé apa és a szomszéd céltáblára légpuskával lövöldöztek. Kis idő után én is kimentem, ebemet kerestem. Ő el volt bújva az udvar egyik sarkába. Szegénykém fél a nagyobb hangoktól, de inkább a szomszédtól, különösen, ha valami hangos dolgot csinál. Régebben ha pl. csak apa lövöldözött Lucky nem is foglalkozott vele, csak figyelte. Most, hogy a szomszéd is ott volt, amiatt félt, érdekes. Nem érezem jól magam, amikor fél. Ezért is maradtam kint vele, míg befejezték. Eltereltem a figyelmét a csipogós labdájával, így nem félt annyira.
Egyszer elkezdte csipogtatni a labdát, a cica erre nyávogva odament hozzá és Lucky pofájába harapott párszor (persze nem erősen) - idegbeteg, el is zavartam.
Aztán vacsiosztás volt.