Varratszedés

Tegnap mentem már dolgozni, utána tanfolyamra, mire hazaértem hulla voltam. Arra azért még volt erőm, hogy adjak nekik vacsit. Persze ezen kívül jól megszeretgettem ebemet.

Ma reggel a konyhában pakolásztam, láttam, hogy Lucky eszi a tápját, eközben feküdt, így kényelmesebb. :)
Ki se mentem addig, míg be nem fejezte, nem akartam megzavarni.

Mire hazaértem ismét fáradt voltam, sűrű volt a nap.
Összepakolásztam a cuccokat (oltási könyv, víz, halti).
Ahogy kimentem Mackó már tudta miről van szó. Kihoztam a pórázát, pörgött ezerrel. Pórázt leraktam, vártam. Amikor lenyugodott felraktam rá. Eleinte kicsit húzott. Előttünk két kistestű kutya futkosott egyedül, biztos elkóboroltak. Ahogy kiskutyám észrevette őket, hát izgatott lett, nem kicsit. Elkezdett menni, mint egy őrült, hiába raktam rá a haltit, nem érdekelte. Utána szépen leültettem, mondtam neki, hogy fejezze be. Figyelt rám, és láss csodát ezután lenyugodott. A kuttyok elmentek másfelé.
Az állatorvosig már nem volt hosszú az út, közben voltak kapun belül őrjöngő kutyák, Lucky szépen jött mellettem. Ismét előttünk egy néni mellett póráz nélkül baktatott egy Palotapincsi, ebem észrevette, figyelte.
Lefordultunk a rendelő felé, az ajtó nyitva volt. A váróban nem volt senki. Bementünk, hallottam, hogy a rendelőben bent van a doki. Meglepődtem, amikor nem a mi orvosunk jelent meg az ajtóban.
Kérdeztem, hogy hol van, a válasz az volt, hogy Cipruson nyaral - de jó neki...
Bemutatkozott (a nevére nem emlékszem), most ő helyettesíti a másik dokit. Mondtam, hogy varratszedésre jöttünk (hirtelen azt hittem, hogy máskor kell visszajönnünk). Utána kérdezte, hogy a Tappancsos akció keretében lett-e csinálva az ivartalanítás. Igennel válaszoltam, erre ő, hogy mások is voltak már, megcsinálja.
Örültem neki, aranyos volt. Megkérdezte a nevem, megnézte, hogy a listában benne vagyok-e.
Kérdezte, hogy Labrador-e, elmondtam, hogy az anyja Golden Retriever volt, az apja ismeretlen, de mindenki Labradornak mondja. Szép nagy kutya - mondta, én meg: nagyra nőtt.
Ezután fel kellett raknunk az asztalra. Jó magas asztal volt, kérdeztem is, hogy oda?, ő meg: nem bírjuk felrakni?, én: hát 50 kg, de megpróbálhatjuk. Lucky be volt kicsit xarva, be volt húzva a farka (lehet a két héttel ezelőtti események miatt). Kérdezte a doki, hogy bánt-e, mondtam, hogy eddig senkit nem bántott, csak kicsit félős.

Én fogtam Mackó elejét, a doki a hátulját. Hát nehezen bírtam az asztalra felemelni, kicsit meg is akadt, de végül sikerült. Oldalára fektettük, de azért Luckym ellenállt. Felemelte a lábát a doki, akkor látta, hogy kan, mert eddig azt hitte szuka. :)
Megnézte a sebet, mondta, hogy nagyon szép. Ebem szépen feküdt, közben nyugtattam, dicsértem.
Fogtam a nyakánál, a másik kezemmel a hátsó lábát, hogy jól hozzá tudjon férni. Jó melegem volt a művelet közben.
Elkezdte az orvos óvatosan ollóval elvágni a sebet összefogó kék színű valamit (bocsi, nem tudom a nevét). Eltartott pár percig, kiskutyám hősiesen tűrte, a végén kezdett el ficánkolni, de ismét az oldalára fordítottuk, kapott még rá egy kis fertőtlenítőt. Aztán levettük, nehéz volt. :)
Érdeklődött a doki, hogy miért csináltattam meg, szökött?..., én: nem volt semmi gond vele, ő: most már jobb lesz neki. Említette, hogy vigyázzak, nehogy elhízzon. Mondtam, persze, vigyázok, minden nap sétálunk, játszunk.
Mondta még, hogy jó indulatú kutya Lucky. Érdeklődtem, hogy van-e valami teendő a sebbel - esetleg ha van otthon Betadin lefertőtleníthetem, de az sem fontos, mert szépen begyógyult.
Kérdeztem, hogy mivel tartozom, erre ő: semmivel, készen vagyunk. A chipre is rákérdeztem, hogy mikor lesz regisztrálva, mondta, hogy 2013. januártól kötelező, addig biztos. Azért majd időnként felnézek a honlapra, hogy regisztrálta e a másik orvos, ha sokáig nem, akkor max. bemegyek majd, és megkérdezem az okát.
Kérdezte még, hogy a bal oldalon van-e, és, hogy leolvasta-e utána a dr.
Elköszöntünk, megköszöntem a munkáját. A bejárat előtt ebem elkezdett szaglászni, a doki is kijött az ajtóba, még egyszer elmondta, hogy jó indulatú kutyusom van, meg hogy biztos érzi az előző szuka kutya vizeletét, aki odapisilt. Ki tudja ebből olvasni, hogy mennyi idős, mekkora méretű. Ismét elköszönt.
Aranyos doktorbácsi volt, kár, hogy nem ő van a másik helyett mindig - de gonosz vagyok.
Most már legalább le van tudva ez a dolog, mehetünk az eredeti állatorvosunkhoz.

Megkínáltam vízzel kuttyom, de nem kért sokat belőle. Hazafelé nem volt semmi különös, csak meleg.
5-kor indultunk otthonról és fél 6-ra hazaértünk, ügyesek voltunk. :)

A megváltó eső

A hétvége nagyon gyorsan elrepült.
Pénteken volt KRESZ tanfolyam, utána mentünk egy kisebb körre, otthon még játszottunk, trükköztünk.
Úgy volt, hogy szombaton viszem varratszedésre Luckyt, de nagyon meleg volt, ezért keddre halasztottam.
Lidi és az idősebb gazdija becsöngettek, apát kereste, de ebemmel kimentünk hozzájuk, úgyis rég látták egymást. Amikor a meleg kicsit mérséklődött elindultunk sétálni. Nagy volt a forgalom kivételesen, jobban szeretem a nyugisabb sétákat.

Ma fülledt meleg volt egészen 5 óráig. Mackóm megette a tápot, amit adtam neki. Melege volt rendesen, a nap nagy részét a hűvös tárolóban töltötte. 4 körül beborult, de a meleg ugyanúgy megvolt. Gondoltam el kellene menni sétálni, mert vihar készülődött. Gyorsan hoztam a pórázát, megvártam míg lenyugszik, majd indultunk is. Szépen ment, kicsit húzott csak. Lidiéket messzebbről köszöntöttük, külön mentünk tovább.
Amikor már az utcánkban voltunk elkezdett dörögni az ég, villámlott is.
Ebem jól el volt fáradva, hazaérve egyből megmártotta a bal lábát a vizes táljában, majd ivott jó sok vizet.
Kint voltunk még a teraszon (KRESZ-eztünk), mackó feljött, lefeküdt a sarokba, be volt tojva.
Egyszer elkezdett fújni a szél, elég nagy erővel, utána dörögni, villámlani, majd esni. Egy jó nagy dörgésnél Lucky szépen besétált a szobámba. Leterítettem neki a plédjét, kerestem egy labdát neki. Leültem az ágyra, odajött, leült elém. Lihegett egyfolytában, inni is hoztam neki. Lefeküdtem az ágyra, ő mellé, pihengetett.
Valamivel később kimentem, jött volna utánam, de ráparancsoltam, hogy maradjon a seggén.
A konyhába mentem, hátranéztem, látom, hogy az ajtóból kukucskál. Kihívtam, a vihar elvonult, jegesmaci kisétált. Nem ártott már egy kis eső, legalább lehűlt a levegő.
A vacsora következett, amit gyorsan betoltak.


Holnap már munka, olyan gyorsan eltelt ez a három hét. Remélem reggel fel tudok kelni. :)

Légyszi ne menj be!

Ismét fülledt meleg jellemezte a napot. Kint tanultam a terasz lépcsőjén ülve, ebem mellettem feküdt, aludt.
Amikor be akartam menni, akkor meg az egyik első lábát az én lábamra tette (majdnem felbuktam) ezzel azt kifejezve, hogy ne menjek már be. Imádom!
Séta előtt ugyanazt eljátszottuk, mint tegnap: játék=fárasztás, póráz kihozva, leültem, vártam. Kis idő múlva ráraktam, nyugodtabb volt.
Amikor a kapun kimentünk észrevettük, hogy pár házzal odébb kint kapál egy bácsi, a kutyája szabadon szaglászgatott. Inkább nem arra mentünk, nem vettek észre bennünket.
Most jobban húzott Lucky, mint tegnap. Egy autó alatt egy fekete cicc lapult, nem vettem észre, csak akkor, amikor Mackó kicsit arra húzott, semmi agresszió nem volt benne. Azért tétovázott, tudja, hogy nem szabad a cicákat bántani. Nem is volt semmi, rászóltam, mentünk tovább, semmi hiszti nem volt.
Elég nagy forgalom volt, egyfolytában jöttek az autók. Egy bokornál is ugrott egyet ebem, rászóltam, leállt.
Elérkeztünk az utcánk elejéhez, a bácsi a kutyájával mindig kint volt. Nem érdekelt, mentünk tovább, az én kutyám pórázon van. Az ebek szemeztek egymással. Nem sokkal utána a bácsi felnézett, be is terelte kutyusát. Mackó izgatott volt, ment volna szaglászni ezerrel, megbeszéltem vele, hogy nem kellene ily módon.
Átmentünk az út másik oldalára, ott már nyugisan sétáltunk a házunkig. Pár méterre voltunk otthonig, akkor kezdett csöpörögni az eső, jól kiszámoltuk. :)
Fél óra múlva kapták a vacsit. Utána Lucky a teraszon pihent. Kimentem hozzá, leültem mellé.
Simogattam, úgy tette a lábait, hogy hozzámérjen velük. Ismét mikor be akartam menni a lábával keresztezte utamat. Megsimiztem, majd jöttem be.

Fárasztás

Hétfőn is KRESZ tanfolyam volt délután, ezért utána csak rövid sétára mentünk.
Már csak 1 bolhát találtam Mackóban, a Scalibor nyakörvet is ráraktam.

Tegnap szinte egész nap esett az eső, de azért akadtak esőmentes percek. Ezeket kihasználva kicsit tanítottam ebemet. A tolatást próbálgattuk, csináltam egy folyosót székekből, hogy Lucky ne tudjon megfordulni olyan keskenyen. Ügyesen csinálgatta, de csak a székeknél. Még jó párszor el kell ezt játszanunk, hogy tudja mit is akarok tőle.
Fél 8 felé, mivel akkor állt el az eső gondoltam elmegyünk sétálni. Amikor kiléptünk a kapun éppen kisütött a Nap, de csak egy kis részen, ahol nem volt felhő. Olyan szép volt az utca, ahogy a fény megvilágította az esőcseppel borított növényeket.
Gyors tempóban mentem, így Mackó sem tudott úgy húzni, és izgatott sem volt, jót sétáltunk.
A mellettünk lévő "csendes" utcában haladtunk, mikor látom, hogy messzebb jönnek egy szabadon sétáltatott Csau-csauval. Lucky ahogy észrevette le sem vette róla a szemét. A gazdái beküldték őt a járdára (mi és ők is az úton mentünk). Ebem emiatt nem látta a kutyát, hát izgatott lett, ment volna hozzá. Amikor mondtam, hogy nem, jött is, de őrült módon elkezdett húzni a szagokat keresve. Ezeket a dolgokat kellene valahogyan kontrollálnom, hogy ha meglát egy másik kutyát ne az legyen már, hogy akkor megőrül, izgatott lesz.
Kicsit mentünk visszafelé, hogy rendesen szaglásszon körbe, utána folytattuk utunkat, szépen sétált hazáig.

Ma fülledt meleg volt. Jó  hír, hogy kiskutyám zacsija kisebb lett, a duzzanat megszűnt.
Játszottunk, közben szokás szerint ül-fekszik-pitizz-pacsi-forog trükköket gyakoroltuk, amiket ügyesen végre is hajt. Közben a labdáját is eldobom jutalomként. Pörög ezerrel, ha labdát lát, meg ugrál, mint egy nyuszi. Közel 50 kg, mégis olyan nagyokat ugrik, hogy csak nézek.
Délután leültem a teraszra, ebem mellém telepedett. A tápját 2-3 szemenként adtam a szájába (tudom nem szabadna kézből etetni), de így legalább megette.
4-előtt mentem Szegedre KRESZ tanfolyamra, fél 8-ra értem haza. Jegesmaci  örült nagyon.
Séta ugye nem maradhatott el. Hoztam az övtáskám, erről már sétamániás tudja, hogy mi következik. Be is pörög ilyenkor, rohangál, a labdáját hozza. Először dobáltam neki a lasztiját, trükköztünk, amitől kicsit kifáradt. Macskát becsuktam, hoztam a pórázt. Még mindig pörög ezerrel. Leraktam a pórázt a földre, leültem a teraszra. Nem értette, miért csinálom ezt, majd elment inni, odajött hozzám, nem is néztem rá. Ismét ivott, majd lefeküdt a fűbe. Vártam 10 mp-et, felálltam, még mindig nem néztem rá. Felvettem a pórázt, ráraktam a nyakörvet. Láss csodát elég nyugisan tűrte, utána sem ugrált a kapu felé menet.
Az utcán picit húzott, de nem volt vészes. Nem mentünk hosszú sétára, mert elég fáradt voltam.
Rájöttem, hogy séta előtt fárasztani kell ebemet, mert észrevettem most, hogy szebben jött mellettem, kevésbé húzott emiatt.
Vacsit megkapták, most a teraszon elnyúlva alukálnak.

Bolhák

Lucky jól van, elvan. Ezek történtek a hétvégén:

Tegnap ebem zacsija kicsit megdagadt. Mondta a doki, hogy várható, hogy vérrel telik meg, de nem baj, kb. egy hét és elmúlik. Fertőtlenítettem, bekentem krémmel a sebet, nagyon nem szerette. Ráraktam a "bugyit", de gyorsan leszedte magáról. Viszkethet is neki, sokszor nyalogatja. Amikor rászólok általában bemegy a házikójába.
Délután a teraszon ültem vele, lefeküdt mellém, ha nem simogattam egyből felemelte a fejét. Persze két lábával ki is támasztott, én voltam a támaszték.
Próbáltam vele a tápját megetetni, a szokásos adag felét megette, ez már haladás.
6 óra körül sétálni mentünk, de már a szokásos hosszúra. Az elején jobban húzott, 1-2x megfordultam, ez segített a helyzeten. Lidivel a kerítésen keresztül megszaglászták egymást, Lucky be akart volna menni.
Hazafelé Szuszihoz is odament köszönni. A kerítésük tetején ott volt a cicájuk, kiskutyám egyből kiszúrta, de csak barátságosan figyeli. Mama hozott át pogit, hát éhenkórász sem maradhatott ki, hogy ne kapjon belőle.
Az ivartalanítás óta jó sok vizet megiszik, nem tudom, hogy ez változik e még, majd kiderül.

Este 11 körül elkezdett dörögni az ég. Jegesmacim első dolga az volt, hogy besétált a szobámba a nyomában a cicával. Odaült az ágyam elé, mondtam, hogy nyugi. Kicsit simogattam, majd lefeküdt. Nem sokkal ezután az utcában elkezdtek tűzijátékozni, hát volt hangja, örültem neki. Lucky eléggé bepánikolt, felmászott az ágyamra. Megbeszéltem vele, hogy ezt azért nem kéne, szót fogadott, leugrott.
Elővettem a plédjét, leterítettem a szőnyegre, bár már sok értelme nem volt, ma láttam, hogy szőrrel van tele a szőnyeg. Ügyesen ráfeküdt ő is, a cica is. Egyszer a cicc odaült mackó mellé, elkezdte ebem nyalogatni a pofiját. Aranyosak voltak. Utána Matya nézte a TV-t, még mindig ott ült, Luckyt szemét nem láttam, mivel háttal volt nekem, lehet ő is nézte. Szóval nem voltam egyedül.
Megkerestem a bent tartott labdáját, odaadtam neki, örült nagyon, csipogtatta is. Odahozta az ágyhoz, lerakta, de begurult az ágy alá, ő csak nézett befelé, hogy ez most hova lett. Olyan édes volt.
Vonalzóval kipiszkáltam neki, várta nagyon, hogy hol jelenik meg. Ezt még egyszer eljátszotta, jó játéknak tartotta. :)
Egyszer a labda éppen a cica előtt volt, ő ráugrott, elkezdte görgetni, elgurult a függöny mögé, ott játszott vele. Ebem ezt egyből észrevette, nézte egy darabig, majd felkelt, elvitte tőle. A kis irigy kutya. :)
Amikor már a vihar elvonult (1/2-3/4 óra után) kihívtam az állatállományt.
Lucky jó sok vizet megivott, persze Matya is követte a példáját.


Ma reggel ismét a táp a tálban maradt, de a pogit egyből benyomta.
Délelőtt inkább alukált, mára eléggé lehűlt a levegő, reggel még esett is az eső.
Vendégek jöttek délután, persze először ugatta őket, de utána már megbarátkozott. Ki is kísérte velünk őket. Játszottunk egy jót, közben trükköket ismételgettem vele.
Bementem kicsit netezni, utána hallom, hogy nyüszög. Kimentem, megsimiztem. Mostanában sokszor indokolatlanul nyüszít, lehet fáj neki a seb - legalábbis erre gondolok.

Fél 6 felé indultunk a szokásos sétára. Az út szélén mentünk, egy autó ment el mellettünk, egy fiatalabb lány vezette, az ölében meg egy cuki tacskó figyelt az ablakon kifelé. A lány Luckyt nézte, én az ő Tacsiját, aztán összemosolyogtunk. Az utcánk végén kanyarodtunk volna hazafelé, de kis tankom másfelé vette volna az irányt, konkrétan az új barátnője felé. Mondtam, hogy nem megyünk el hozzájuk, esetleg varratszedés után (már csak egy hét).
Jólesett mindkettőnknek a mozgás, a végére melegünk lett, mert kisütött a nap.
Mamáékhoz bementünk, mivel be kellett állítanom a TV-jét. Jegesmacit addig kikötöttem (nem engedhetem el, mert van kert, benne sok növény...). Siettem, ahogy tudtam (elég régi TV-t kellett behangolnom, de rájöttem hogyan kell), hallattam már, hogy "valaki" nyüszít. Amikor kimentem örült nagyon.

Itthon vízivás, pihenés. Utána gondoltam megpróbálom hátha megeszi a tápot. Egy kis noszogatás után majdnem mindet megette.
Már fél 7 volt, de még erőt vettem magamon és kihoztam a fésűket, fültisztítót. A fülét lekezeltem, ügyesen tűrte. Furminátorral is átmentem rajta, alig jött szőr belőle, végre.
A cicának is kicsit nekiestem, de csak pár húzást bírt, után elfutott.
Bementem kaját csinálni nekik, amit aztán gyorsan betoltak. Kihasználtam az alkalmat és amíg Matya evett, addig gyorsan furminátoroztam - nem tetszett neki. Sikerült egy bolhát is kihúznom a szőrével együtt, szétnyomtam azonnal. Mentem a spot on-ért, raktam a nyakához. Gondoltam már Luckyra is rakhatnék. Elkezdtem, végig a gerince mentén. Egyszer láttam egy bolhát, kiszedem, összenyomtam. Folytattam tovább, újabb bolha, majd még egy, szóval 3 bolhát találtam benne. Pedig minden héten fésülöm, átnézem, mégis benne voltak. Remélem a spot ontól kimennek, a Scalibor nyakörvet még nem raktam rá, majd holnap.
Fürdetni is kellene már, de az a varratszedés után tervezem.

Még egy hét szabim van sajna, gyorsan rohannak a napok.

Végül pár tegnap esti kép:

szigorúan csak a pléden, tudják a rendet :)

te most minket fotózol?

visszavette a labdáját

mosoly ♥

Nyűgöském

Hajnalban ebem meglátogatott, először a lábamat kezdte szaglászni, majd a kezem nyalogatni. Odaült az ágyam elé, mondtam neki, hogy menjen ki, szót is fogadott.
Reggel fél 8-kor arra keltem, hogy Lucky keservesen sír. Ugrottam is ki egyből az ágyból, azt hittem valami baj történt vele. A konyha felőli  ajtó nyitva volt, de egy szék volt az útba rakva, hogy kiskutyám ne tudjon bejönni. Hát ez volt a gondja, jött volna befelé, ezért nyüszített olyan sokáig. 
Jól megsimiztem, kinyitottam neki a kinti konyha ajtaját, bement, lefeküdt. Csak egy hideg helyiség kellett neki, gondolom melege volt, és már megszokta, hogy a garázs kövén hűti magát.

Sokszor ha kint vagyok az udvaron indokolatlanul bemegy a házába, szerintem már minden mozdulatomra azt hiszi, hogy megint le akarom mosni, ill. fertőtleníteni a sebét.
Fáj neki, és érzékeny is. Amikor már látja, hogy hozom a fertőtlenítőt menekül a házába, de ki tudom csalogatni a labdájával.
Elég nyűgös is az utóbbi 1-2 napban, zavarja a sebe. Gondolom már gyógyul is, emiatt viszkethet, húzódhat neki. Már tényleg csak minimálisan szivárog a sebéből valami lé.

Délután takarítottam, addig Lucky bejött a szobámba, elvolt.

Az ivartalanítás óta nem akarja egyáltalán megenni a száraz tápot. Nem tudom mi az oka, de remélem ez csak egy múló állapot. Van még egy 15 kg-os zsák (Brit), nem szeretném, ha kárba veszne.

6 körül kamionos felvonulás volt, Dorozsmán keresztül mentek. Elég sokáig dudáltak, jó hangos volt.
Jegesmaci fülelt is rendesen, hogy honnan jöhetnek ezek a hangok.

Sétálni megint-csak az utcába mentünk ki. Megy előre, mint egy tank, hiányoznak neki a hosszabb séták.

Mai vigyori:

Újra a régi

Lucky jól van, újra a régi. Már tegnap estefelé látszott rajta, hogy már képben van.
Ugye tegnap elmentem gyógyszertárba Algopyrinért, kiderült, hogy csak receptre kapható, örültem neki...
Az állateledelesnél vettem kacsafarrészt, amiben nincs csont, mert még annyira nem akart rágni ebem.
Otthon már a kapunál várt. Alig várta, hogy kapjon a finomságból, legalább már evett valamit.

Később a sebet megtörölgettem a cickafarkfüves lével, le is fertőtlenítettem. Luckyra olyan büszke vagyok. Tudom, hogy fáj neki, nem szereti ha mosogatom, fertőtlenítem, de hősiesen állja. Elfekszik, összeszorítja a fogát, az első lábával a fűbe kapaszkodik, egy hangja sincs. Persze az sem utolsó szempont, hogy nem piszkálja, nem nyalogatja (időnként ha hozzáfér), nem szedi szét a varratot.
Sétálni kimentünk az utcába, örült neki nagyon.
Utána ráraktam a "bugyit", amit előtte kimostam.
Először lefeküdt, nem akarta, hogy rárakjam, de amikor eldobtam a labdáját felkelt, és lecsaptam rá. Szépen állva tűrte míg rászerkesztettem.
Vacsit betolta, utána a kacsacsemegét is.

Ma reggel is rajta volt, igaz kicsit átázott, mert még kicsit levedzik a seb, de már nem vérzik.
Most bent van a kinti konyhában, hűti magát a kövön. A tápját nem ette meg, talán később.

Örülök, hogy viszonylag könnyen ment ez az egész ivartalanítás, és az azutáni dolgok, persze az is, hogy Mackó ilyen jól viseli.
Már "mosolyog", hozza a labdát, aktívabb, szóval újra a régi. :)

Ivartalanítás, és ami utána jön...

Itt vagyok, elmesélem mi történt tegnap.

8-kor keltem, elkészültem, Luckyhoz kimentem. Tettem-vettem, ideges voltam.
9:40-kor indultunk volna, hívtam a cicát, hogy bezárjam (ne jöjjön utánunk), sehol nem volt. Amikor már nyitottam a kaput, akkor ugrott be a kerítésen. Na jó, gyorsan vissza, kaja odaad, macska becsuk.
9:45-kor végre elindultunk. Ebem is izgatott volt. Arrafelé, amerre az állatorvoshoz kell menni nem szoktunk sétálni, emiatt jobban húzta a pórázt a szokásosnál. Nem messze tőlünk megjelent egy fekete közepes méretű kutya, de ahogy Luckyt meglátta elrohant. Mackóra ráraktam a haltit, úgy könnyebb volt irányítani.
Befordultunk egy utcába, ott volt az előbbi fekete kutya, és egy másik is, plusz egy macska. Pár emberke kint volt és gazoltak, az állatok meg körülöttük legyeskedtek.
Nem foglalkoztam velük, mentem szépen tovább. Kiskutyám kicsit izgatott volt, az egyik kutya közelített felé, de ügyes volt, jött utánam. Kérdezték, hogy oltás van-e, mondtam, hogy nem, ivartalanítás. Mondták, hogy kan kutyánál nem olyan sok idő, aztán mentünk tovább.
Ezután ment mint egy őrült, húzott a szagok miatt. A másik oldalon meg egy bácsika hajtotta a libáit (nem is láttam még Dorozsmán ilyet :). Ebem annyira nem foglalkozott velük.

A rendelő előtt még hagytam kicsit szaglászni, mivel még nem volt 10 óra. Utána bementünk. Hallottam, hogy éppen vizsgál egy állatot a doki. A váróban volt egy lány valami madárral (nem értek hozzájuk), ami egy dobozból nézelődött, és egy fiú is.
Néztek nagyon, hogy mekkora kutyával jövök be (elég kicsi a váró, kb. 2-3 ember fér el benne). Lucky éppen ránézett a madárra, ügyes volt. Mondtam, hogy kimegyünk, mert meleg van. Kint leültem a padra, ebem mellém telepedett. Nagy forgalom volt, az emberek jöttek-mentek. Mászkáltunk is, közben jött egy másik fekete kutya is, de csak elrohant mellettünk.
A rendelőből kijött egy csávó egy nagy Német juhásszal. A fojtó a kutya csípőjénél volt, nem is értettem miért. Ebem persze egyből észrevette, a másik kutya nem. Arrébb rángattam, mert eléggé borzol, befeszült.
A gazdája szenvedett vele, hogy rárakja a nyakára a láncot. Elindultak, persze felénk. A NJ. ugatott, kiskutyám ment volna hozzá, emiatt jól megkarmolt. Amikor már kellő távolságra voltak visszamentünk a padhoz. Bementünk volna ismét a váróba, a madarat vizsgálták, a fiú még kint ült. Ismét kimentünk.
Amikor végre elment a lány is, akkor bementünk újra. A srác már az ajtóban állt, a sarokba ültünk le ebemmel. Valami papírokat csináltak, lehet a kutyáknak útlevelet. Közben kiment a doki a pecsétjéért, kérdezte, hogy ezt a nagy kutyát hoztam ivartalanításra.
10:45-kor kb. bent voltunk a rendelőben. Kérdezte a doki (2xis), hogy harap-e, mondtam, hogy nem.
Megmértük a súlyát, igaz kicsit nehezen akart ráállni a mérlegre, kb. 48 kg.
Mondta az orvos, hogy jó nagy testű kutya, Labradornak néz ki, de van benne más is. Elkezdi talán Rottweiler, hát azt nem hiszem. :)

Megfogtam a fejét, míg beadta az altató injectiot. Lucky ügyes volt, egy hangot sem adott ki. 5-10 perc után már kókadozott, a lábai nem tartották meg. Lefeküdt, aztán a fejét jobbra-balra ingatta, majd csak nézett maga elé. Közben simogattam, úgy sajnáltam szegényt. Utána a doki megpaskolta a nyakát, hogy eléggé kába-e, úgy látta, hogy még kell neki egy kis altató, mivel nagytestű. Ismét befecskendezett egy kisebb adagot neki. Kérdeztem, hogy a chipet is most fogja kapni? Erre ő, hogy jó, hogy mondtam, mert elfelejtette volna. A chipet is berakta neki, azt hiszem bal oldalt a nyakához, utána le is olvasta.
Míg hatott az altató kitöltötte az oltási könyvét, beleírta, hogy mikor lett ivartalanítva, és a chipszámot is. Én adtam neki tollat, mert egyik sem fogott. Alá kellett írnom egy papírt is.
Kérdeztem, hogy a műtét után haza tudok e sétálni vele. A válasza az volt, hogy nem, még kb. 1,5-2 óra múlva tudna járni. Gondoltam magamban nagyon jó, ezt mondhatta volna (azért gondoltam, hogy tud majd sétálni, mert direkt megkérdeztem az időpontkérésnél, hogy mikor jöhetek érte, ő meg erre, hogy megvárhatom, kb. fél óra az egész). Olvastam, ha vénába adja az altatót, akkor a műtét után nem lesz kába a kutya, ezért hittem, hogy ezt a verziót fogja csinálni. Érdeklődött, hogy nem tudok valakit felhívni, akinek autója van, mondtam, hogy papát megpróbálom felhívni. Ha nem tud senki jönni, akkor meg itt kell megvárnom az utcán, mire magához tér rendesen. No comment.

Megint megpaskolta kiskutyám, már nem volt magánál. Ketten felraktuk az asztalra, ami elég keskeny volt, éppen elfért rajta. Végül is könnyen felraktuk, de jegesmaci olyan volt, mint egy rongybaba.

Mondta, hogy kint is várakozhatok, ha nem bírom a vért, a válaszom az volt, persze, inkább kimegyek. Még rápillantottam Luckyra, majd becsuktam magam mögött az ajtót, ekkor volt 11 óra.
Papát megpróbáltam, de nem vette fel a telefont. Aztán apát, megbeszéltük, hogy ha végzünk akkor csörgök neki, mert éppen otthon volt, és anya is szerencsére.
Leültem a váróban, lapozgattam a KRESZ könyvet, de nem sok minden maradt meg a fejemben, úgy izgultam. 20-25 perc után kijött a doki, mondta, hogy készen van. Lucky a földön feküdt, azt sem tudta hol van. Körülötte vérfoltok, a szőre is eléggé véres volt. Olyan ártatlanul nézett rám, az alsó szemhéja lefelé lógott, és nagyon  vörös volt. Sajnáltam.
Fogalmam sincs hogyan került a földre, egyedül csak nem tudta levenni a doki, remélem nem esett le, mert hallottam a várakozás közben zörgést, csörömpölést.
Kifizettem a 6000 Ft-ot, aztán hívtam apát. Mondtam, hogy hozzanak valami rongyot, mert eléggé véres ebem szőre. Apa erre, hogy le sem mosta?
Visszamentem, érdeklődtem, hogy a sebet kell-e fertőtleníteni, azt mondta nem. Pedig azt olvastam, hogy Betadinnal kell naponta áttörölni, na mindegy. Ha esetleg megduzzadna, akkor szóljunk neki.
Apáék ideértek, a céges autóval tudtak csak jönni, aminek a platójára lehetett csak mackót feltenni.
Anya kérdezte még, hogy kell-e neki fájdalomcsillapítót adni, és hogy mi várható a következő napokban.
Kiskutyám megtörölgettem.

Az állatorvos és apa kivitte Luckyt az autóra. Anya felszállt mellé. Elköszöntünk, indultunk haza. Ebem alig volt magánál, de már akkor is azt akarta, hogy én legyek vele.
Komolyan ez az ivartalanítás elég érdekes volt, kb. mint egy hentesnél lett volna, főleg ahogy kinézett utána.
Semmi monitorozás, infúzió, csak gyorsan legyen túl rajta és kész. Két hét múlva varratszedés, utána tuti nem megyünk oda többet.



Kb. fél 12-re hazaértünk. Otthon hárman levettük, ráfektettük egy kartonpapírra. Párszor próbálkozott felállni, de csak próbálkozás maradt. Odaültem mellé, a lábát szokása szerint a kezembe rakta. Simogattam, nyugtattam.
Hoztam vizet és egy rongyot, letörölgettem a vért róla. A sebe vérzett kicsit, lefertőtlenítettem. Még csóvált is hozzá. Egyszer hányt, sárgás-zöldes színű volt.
Csöngettek, ebem észrevette, valami ugatásszerűt kiadott. Az állatorvos volt, a mellettünk lévő házhoz hívták oltásra, és benézett hozzánk is, hogy jól van-e Luckyt. Mackó, ahogy meglátta kicsit megugatta, erre a doki, hogy megmarad. Utána el is ment.
Anyával csináltunk neki egy bugyiszerűséget, raktunk a sebéhez is anyagot, hogy szívja fel a vért.
Megint fel akart állni, 1-2 métert el is támolygott, de lefektettem, még nem volt stabil.
Kb. 1-1,5 óra elteltével már elindult, de még nem volt az igazi. Pisilt, pár korty vizet ivott.
A tudata még nem volt teljesen tiszta, a szemein is látszott.

A "bugyit" nem piszkálta. A helyét nem találta, feküdt ide-oda.
4 órakor elmentünk Ildivel a KRESZ tanfolyamra, apára volt bízva a felügyelet, csak fél 8-kor értünk haza.
Anya épp előttünk ért haza, Luckyt simogatta. Mackó már élénkebb volt, farokcsóválva köszöntött.
A kötés átvérzett, raktam be másikat. Egy kolbászszeletbe raktam Aspirint (a doki mondta, hogy lehet neki adni), elcsócsálta. Utána vacsit készítettem. Bambula köszönte nem kért belőle. Miután a gyógyszert lenyelte, utána elég kómás lett megint.
Hoztam neki kolbászt, azt viszont elfogadta. Inkább csak vizet ivott.
Kint voltunk vele, a teraszon egy pokrócon feküdt. Látszott, hogy fáj neki a seb. Pihent.
Később bevittem a tárolóba a plédet, ott feküdt le, de ahogy kijöttem ő jött utánam.
Be akart volna jönni, de nem engedtem, mert összevérezett volna mindent. Láttam, hogy a házában aludt.



Reggel már időben keltem, a "bugyi" már nem volt rajta, lehet leesett róla.
A teraszon feküdt, a követ kicsit összevérezte. Már tisztább a tekintete, csóválva fogadott. Még az altató utóhatása alatt van, még nem a régi Lucky köszöntött. Lefertőtlenítettem a sebét, ügyesen kiállta.
Megsimiztem, aztán csináltam kamilla, és cickafarkfőzetet. Ezzel törölgettem a sebét, amit hősiesen állt.
Még mindig vérzik neki, nem nagyon, remélem el fog állni.
Kajálni nem akart. Hoztam ki egy húsos far-hátat, az bezzeg kellett neki. Elnyammogta, a rágása sem az igazi. Kimostam a bugyiját, elég véres volt.
Vittem neki kolbászfalatokat, de az sem kellett neki, a fejét elfordította. Végül pár szeletet megevett.



Most olvastam, hogy az Aspirin nem valami jó a kutyának, az Algopyrint inkább javasolták, megyek is a gyógyszertárba veszek, utána a kutyaeledeleshez valami finom kajáért.



Pár kép:

Hát kicsit véres volt :S

kómás

elindult volna, itt már szépen letörölgettem

babám

bugyiban

szegénykém

Tappancs fesztivál

Ma délelőtt kivittem Luckyt kicsit az utcánkba sétálni, mivel fél 1-kor indultunk a Tappancs fesztiválra.
Ebemet nem vittem, nem tudom mit csinált volna a sok kutya között, meg holnap ivartalanítás, legalább kipihente magát. Talán majd jövőre elviszem, főleg ha akkor már a jogsim is meglesz.

A fesztivál jó volt, rengeteg kutya volt. Nem volt semmi verekedés, jól viselkedtek. Három kutyasuli is bemutatót tartott, ügyesek voltak az ebek. Olyan jó volt látni azt a sok kutyát, hogy a gazdáik törődnek-foglalkoznak velük, családtagnak számítanak. Szabadon futkároztak, játszottak, élvezték az életet.
Nem maradtunk végig, 5-kor értünk haza. Mackó örült nekünk nagyon, végigszaglászott mindenkit.

Utána mentem Luckyhoz tanulni, játszani. A tápját akkor ette meg, egy szem kint volt a földön, amit a hangyák már megleptek, de ebem simán megette azt is, a nyelvén meg ott maradtak a hangyák. Gyagyás (vagy hangyás?:)
A fülét kipucoltam, a szőrét furminátorral átfésültem. A végén még hintőporral is kicsit beszórtam, jó illata lett.
Sétálni olyan fél 7-kor mentünk, de csak rövidet. Vacsit megkapták, igaz csak kis adagot, mivel holnap ivartalanítás. Izgulok azért, de így lesz a legjobb. Szorítsatok holnap...

Időpont megkérve

Gyorsan telnek a napok, egy hét el is ment a szabimból.
Ma rávettem magam és reggel elmentem az állatorvoshoz időpontot kérni. Azt mondta hétfőre tudna egyet, a többi nap eléggé tele van. Meglepődtem, hogy ilyen hamar, de mondtam, hogy jó lesz.
Szóval hétfőn (07.16.-án) kell vinnem 10 órára. Vacsorát előző nap csak kicsit kaphat, hétfőn reggel nem, vizet is csak 8-ig ihat. Kérdeztem, hogy mikor lehet érte menni, mondta, hogy megvárhatom, csak fél óra lesz körülbelül. Kérdezte még, hogy milyen fajta, és hogy hány kg. Elmondtam, hogy az anyja Golden Retriever volt, de úgy néz ki, mint egy Labrador, csak ugye nagyobb (50 kg). A válasza az volt, hogy lehet valami nagyobb testű kutya volt az apuka.

Izgulni fogok az biztos. Amíg várakozom, addig lapozgatom a KRESZ könyvet, mert hétfő délután kezdjük húgommal a tanfolyamot. Amíg nem leszek itthon anya és apa tud Luckyra vigyázni. Szerintem este bent is lesz a szobámban, így tudok rá felügyelni.
Remélem nem nagyon fogja majd piszkálni a sebet. Kis jegesmacim ♥

Ma elég meleg volt, ezért csak 6-kor indultunk. Luckym éppen egy bogyós növényt pisilt le (nem tudom a nevét), amivel összekente a bal oldalát, lett rajta egy szép lila csík. Jól nézett ki. :)
Itthon beleszáguldott a medencéjébe, élvezte nagyon.

Holnaptól elvileg lehülést mondanak, jó lenne, a műtét miatt is.

Viharpara

Mivel Lucky párszor bent aludt összeszőrözte a szőnyegem. Gondoltam kiporszívózom, fel is mostam.
Este 11 körül vihar kerekedett, ebem becsörtetett, keresett. Odaült az ágyam elé, mondtam neki, hogy feküdjön le. Nagy vihar volt, dörgött, villámlott, fújt a szél, szakadt az eső. Lucky nem bírt megmaradni a seggén, mászkált, helyet változtatott folyamatosan. Amikor egyszer az ágyamnál feküdt, lenyúltam, az oldalára fektettem, simogattam. Úgy megnyugodott, szerintem el is aludt.
Én meg annyira nem bírtam aludni, a vihar miatt és, és hogy drága kiskutyám mozgolódott.
Hajnalban is felébredtem, a vihar elvonult. Lucky fent volt, ki is engedtem.
Ma reggel tovább aludtam (fél 10-ig), ebem az ágyamnál feküdt. Hallottam, hogy korog a gyomra, gondoltam nem ette meg a reggeli tápját, így is volt.

A konyhában látom, hogy az asztalon szétszedve egy kajás zacsi, sütidarabok körülötte. Nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy tudjam megint a macska alkotott. Hallottam én este valami zörgést, de azt hittem, hogy a szél zörget valamit, hát tévedtem. Kedden meg a pogácsákat dézsmálta meg, a kis bélpoklos. Komolyan lehet megeszik annyit mint Lucky, mégis olyan vékony. Tegnap este ő is bejött, de kiraktam, az ajtót becsuktam, mégis talált helyet (ablak), ahol be tudott jönni.

Délután újra nekiálltam porszívózni, mivel tele volt szőrrel a szőnyeg.

Változatlanul naponta sétálunk. Párszor azért fegyelmezni kell Mackómat, de nem vészes.

Az ivartalanításra még nem kértem időpontot, mindig csak halogatom.
Már arra is gondoltam, hogy nem viszem el. Nem tudom mit csináljak. Ha már elindítottam a folyamatot, akkor be is kellene fejezni...

Az ígért kép:

Alvás a garázsban

Hűsölés

Látogatások

Azt múltkor elfelejtettem írni, hogy hétközben egyik hajnalban (fél 6-kor) Lucky bejött a szobámba (este kinyitjuk az ajtót, hogy szellőzzön a lakás). Elkezdte nyalogatni a kezemet, szaglászni az arcom. Jó kis ébresztő volt. Utána lefeküdt az ágyam mellé. Hallottam, hogy párszor helyet változtatott. Reggel meg apa kereste, hogy hol van. Végül megtalálta nálam, és kihívta. :)

Ezt azóta még kétszer megismételte, legutóbb ma hajnalban. Ennek nyomós oka volt, dörgött az ég.
Most nem ébresztett fel, csak bejött, lefeküdt. Megint fészkelődött, de horkolni is hallottam. :)

Vasárnap csak fülpucolás volt, a furminálást hétfőn csináltam meg.
A meleg ma kicsit mérséklődött, a hétre további enyhülést ígérnék, végre.

Délelőttönként a meleg elől a garázsba vonul el, ott alukál. Csináltam róla képet, majd holnap megmutatom nektek.

Élünk és virulunk...

Jó rég jelentkeztem utoljára, nem volt kedvem, és nem is volt mit írni.
Elvagyunk. A meleget nem lehet elviselni, punnyadás van estig.
Múlt hétvégén és a héten sem voltunk túl aktívak.
A sétákat 6 után időzítem, de csak rövid időre megyünk, volt olyan nap is, hogy egyáltalán nem mentünk.
Folyamatosan van engedve friss víz a kádba és a táljába is. Lucky alig várja, hogy a slagot elvegyem, mikor már elég víz van a kádban. Toporog, amikor lerakom, akkor megy rögtön a frissítő habok közé, gyorsan belecsücsül. :)

Szereti azt a játékot, mikor a labdájába szívok fel vizet (kiesett a csipogós műanyag belőle), és azzal spriccelem le. Ekkor persze ő távolabb ugrál tőlem, hogy dobjam már el neki.

Múlt hétvégén találtunk egy új barátnőt neki. Éppen kint voltunk a ház előtt, akkor sétáltattak arra, egy Labrador kislányt. Nem volt semmi morgás, jól kijöttek egymással. Kicsit bejöttek hozzánk. Ebek rohangáltak, jó melegük volt. Lucky a kádjába párszor beleugrott időnként.
Sissy aranyos nagyon, októberben lesz 6 éves. Kicsit duci, alacsony kutyus. Egy kis dömper. :)
Mackó párszor rámászott, de rászóltam, abbahagyta. Sissy is ráugrott ebemre, majd ő megmutatja hogy kell csinálni...
Amikor kiskutyám leültettem, hogy pihenjen, új szereleme egyből jött és incselkedett vele, hogy menjen már játszani. Aranyosak voltak együtt. A héten még párszor találkoztunk velük. Mi is elmentünk hozzájuk, csak már estefelé. Kuttyok rohangáltak, jegesmacim egy nagyobb vödörbe állt bele az első két lábával. Utána ment játszani Sissyvel, aki emiatt jó vizes lett. Megint pihentettük őket, a nyelvük a földig ért.
Lucky mivel vizes volt, a homokos föld miatt jó sáros lett. Nem maradtunk sokáig, hazafelé már nem volt kedve húzni a pórázt. :)

Jó, hogy van egy másik kutyus is, akivel játszhat. Lidivel már rég találkoztak, mostanában nem jöttek felénk.

A cicával nagyon jól megvannak. A cica ebem nélkül nem tud meglenni, ha pl. Mackó elmegy tőle pár m-re, akkor már messze van, Matya követi, odafekszik mellé.

Szerdán jött a Tappancstól a levél, hogy mehetek időpontot kérni az állatorvostól (hétfőn megyek is).
Csütörtökön megérkezett a csomag, amit a tápfutár.hu-n rendeltem. Scalibor nyakörv és egy sampon volt benne, jó áron megkaptam őket, a szállítás ingyen volt, és még  Ft kedvezményt is kaptam. Megérte.

Ma délután vár Luckyra egy alapos furminálás, fülpucolás. Jövőhéten meg is fürdetem.
Ja és hétfőtől 3 hétig szabin vagyok, végre kipihenhetem magam, és persze kutyázhatok is.

Egy hét múlva vasárnap lesz az Újszegedi Ligetben Tappancs fesztivál. Ha nem lesz nagyon meleg kilátogatunk.