Lucky Kutya Blogja: Ivartalanítás, és ami utána jön...

Itt vagyok, elmesélem mi történt tegnap.

8-kor keltem, elkészültem, Luckyhoz kimentem. Tettem-vettem, ideges voltam.
9:40-kor indultunk volna, hívtam a cicát, hogy bezárjam (ne jöjjön utánunk), sehol nem volt. Amikor már nyitottam a kaput, akkor ugrott be a kerítésen. Na jó, gyorsan vissza, kaja odaad, macska becsuk.
9:45-kor végre elindultunk. Ebem is izgatott volt. Arrafelé, amerre az állatorvoshoz kell menni nem szoktunk sétálni, emiatt jobban húzta a pórázt a szokásosnál. Nem messze tőlünk megjelent egy fekete közepes méretű kutya, de ahogy Luckyt meglátta elrohant. Mackóra ráraktam a haltit, úgy könnyebb volt irányítani.
Befordultunk egy utcába, ott volt az előbbi fekete kutya, és egy másik is, plusz egy macska. Pár emberke kint volt és gazoltak, az állatok meg körülöttük legyeskedtek.
Nem foglalkoztam velük, mentem szépen tovább. Kiskutyám kicsit izgatott volt, az egyik kutya közelített felé, de ügyes volt, jött utánam. Kérdezték, hogy oltás van-e, mondtam, hogy nem, ivartalanítás. Mondták, hogy kan kutyánál nem olyan sok idő, aztán mentünk tovább.
Ezután ment mint egy őrült, húzott a szagok miatt. A másik oldalon meg egy bácsika hajtotta a libáit (nem is láttam még Dorozsmán ilyet :). Ebem annyira nem foglalkozott velük.

A rendelő előtt még hagytam kicsit szaglászni, mivel még nem volt 10 óra. Utána bementünk. Hallottam, hogy éppen vizsgál egy állatot a doki. A váróban volt egy lány valami madárral (nem értek hozzájuk), ami egy dobozból nézelődött, és egy fiú is.
Néztek nagyon, hogy mekkora kutyával jövök be (elég kicsi a váró, kb. 2-3 ember fér el benne). Lucky éppen ránézett a madárra, ügyes volt. Mondtam, hogy kimegyünk, mert meleg van. Kint leültem a padra, ebem mellém telepedett. Nagy forgalom volt, az emberek jöttek-mentek. Mászkáltunk is, közben jött egy másik fekete kutya is, de csak elrohant mellettünk.
A rendelőből kijött egy csávó egy nagy Német juhásszal. A fojtó a kutya csípőjénél volt, nem is értettem miért. Ebem persze egyből észrevette, a másik kutya nem. Arrébb rángattam, mert eléggé borzol, befeszült.
A gazdája szenvedett vele, hogy rárakja a nyakára a láncot. Elindultak, persze felénk. A NJ. ugatott, kiskutyám ment volna hozzá, emiatt jól megkarmolt. Amikor már kellő távolságra voltak visszamentünk a padhoz. Bementünk volna ismét a váróba, a madarat vizsgálták, a fiú még kint ült. Ismét kimentünk.
Amikor végre elment a lány is, akkor bementünk újra. A srác már az ajtóban állt, a sarokba ültünk le ebemmel. Valami papírokat csináltak, lehet a kutyáknak útlevelet. Közben kiment a doki a pecsétjéért, kérdezte, hogy ezt a nagy kutyát hoztam ivartalanításra.
10:45-kor kb. bent voltunk a rendelőben. Kérdezte a doki (2xis), hogy harap-e, mondtam, hogy nem.
Megmértük a súlyát, igaz kicsit nehezen akart ráállni a mérlegre, kb. 48 kg.
Mondta az orvos, hogy jó nagy testű kutya, Labradornak néz ki, de van benne más is. Elkezdi talán Rottweiler, hát azt nem hiszem. :)

Megfogtam a fejét, míg beadta az altató injectiot. Lucky ügyes volt, egy hangot sem adott ki. 5-10 perc után már kókadozott, a lábai nem tartották meg. Lefeküdt, aztán a fejét jobbra-balra ingatta, majd csak nézett maga elé. Közben simogattam, úgy sajnáltam szegényt. Utána a doki megpaskolta a nyakát, hogy eléggé kába-e, úgy látta, hogy még kell neki egy kis altató, mivel nagytestű. Ismét befecskendezett egy kisebb adagot neki. Kérdeztem, hogy a chipet is most fogja kapni? Erre ő, hogy jó, hogy mondtam, mert elfelejtette volna. A chipet is berakta neki, azt hiszem bal oldalt a nyakához, utána le is olvasta.
Míg hatott az altató kitöltötte az oltási könyvét, beleírta, hogy mikor lett ivartalanítva, és a chipszámot is. Én adtam neki tollat, mert egyik sem fogott. Alá kellett írnom egy papírt is.
Kérdeztem, hogy a műtét után haza tudok e sétálni vele. A válasza az volt, hogy nem, még kb. 1,5-2 óra múlva tudna járni. Gondoltam magamban nagyon jó, ezt mondhatta volna (azért gondoltam, hogy tud majd sétálni, mert direkt megkérdeztem az időpontkérésnél, hogy mikor jöhetek érte, ő meg erre, hogy megvárhatom, kb. fél óra az egész). Olvastam, ha vénába adja az altatót, akkor a műtét után nem lesz kába a kutya, ezért hittem, hogy ezt a verziót fogja csinálni. Érdeklődött, hogy nem tudok valakit felhívni, akinek autója van, mondtam, hogy papát megpróbálom felhívni. Ha nem tud senki jönni, akkor meg itt kell megvárnom az utcán, mire magához tér rendesen. No comment.

Megint megpaskolta kiskutyám, már nem volt magánál. Ketten felraktuk az asztalra, ami elég keskeny volt, éppen elfért rajta. Végül is könnyen felraktuk, de jegesmaci olyan volt, mint egy rongybaba.

Mondta, hogy kint is várakozhatok, ha nem bírom a vért, a válaszom az volt, persze, inkább kimegyek. Még rápillantottam Luckyra, majd becsuktam magam mögött az ajtót, ekkor volt 11 óra.
Papát megpróbáltam, de nem vette fel a telefont. Aztán apát, megbeszéltük, hogy ha végzünk akkor csörgök neki, mert éppen otthon volt, és anya is szerencsére.
Leültem a váróban, lapozgattam a KRESZ könyvet, de nem sok minden maradt meg a fejemben, úgy izgultam. 20-25 perc után kijött a doki, mondta, hogy készen van. Lucky a földön feküdt, azt sem tudta hol van. Körülötte vérfoltok, a szőre is eléggé véres volt. Olyan ártatlanul nézett rám, az alsó szemhéja lefelé lógott, és nagyon vörös volt. Sajnáltam.
Fogalmam sincs hogyan került a földre, egyedül csak nem tudta levenni a doki, remélem nem esett le, mert hallottam a várakozás közben zörgést, csörömpölést.
Kifizettem a 6000 Ft-ot, aztán hívtam apát. Mondtam, hogy hozzanak valami rongyot, mert eléggé véres ebem szőre. Apa erre, hogy le sem mosta?
Visszamentem, érdeklődtem, hogy a sebet kell-e fertőtleníteni, azt mondta nem. Pedig azt olvastam, hogy Betadinnal kell naponta áttörölni, na mindegy. Ha esetleg megduzzadna, akkor szóljunk neki.
Apáék ideértek, a céges autóval tudtak csak jönni, aminek a platójára lehetett csak mackót feltenni.
Anya kérdezte még, hogy kell-e neki fájdalomcsillapítót adni, és hogy mi várható a következő napokban.
Kiskutyám megtörölgettem.

Az állatorvos és apa kivitte Luckyt az autóra. Anya felszállt mellé. Elköszöntünk, indultunk haza. Ebem alig volt magánál, de már akkor is azt akarta, hogy én legyek vele.
Komolyan ez az ivartalanítás elég érdekes volt, kb. mint egy hentesnél lett volna, főleg ahogy kinézett utána.
Semmi monitorozás, infúzió, csak gyorsan legyen túl rajta és kész. Két hét múlva varratszedés, utána tuti nem megyünk oda többet.

Kb. fél 12-re hazaértünk. Otthon hárman levettük, ráfektettük egy kartonpapírra. Párszor próbálkozott felállni, de csak próbálkozás maradt. Odaültem mellé, a lábát szokása szerint a kezembe rakta. Simogattam, nyugtattam.
Hoztam vizet és egy rongyot, letörölgettem a vért róla. A sebe vérzett kicsit, lefertőtlenítettem. Még csóvált is hozzá. Egyszer hányt, sárgás-zöldes színű volt.
Csöngettek, ebem észrevette, valami ugatásszerűt kiadott. Az állatorvos volt, a mellettünk lévő házhoz hívták oltásra, és benézett hozzánk is, hogy jól van-e Luckyt. Mackó, ahogy meglátta kicsit megugatta, erre a doki, hogy megmarad. Utána el is ment.
Anyával csináltunk neki egy bugyiszerűséget, raktunk a sebéhez is anyagot, hogy szívja fel a vért.
Megint fel akart állni, 1-2 métert el is támolygott, de lefektettem, még nem volt stabil.
Kb. 1-1,5 óra elteltével már elindult, de még nem volt az igazi. Pisilt, pár korty vizet ivott.
A tudata még nem volt teljesen tiszta, a szemein is látszott.

A "bugyit" nem piszkálta. A helyét nem találta, feküdt ide-oda.
4 órakor elmentünk Ildivel a KRESZ tanfolyamra, apára volt bízva a felügyelet, csak fél 8-kor értünk haza.
Anya épp előttünk ért haza, Luckyt simogatta. Mackó már élénkebb volt, farokcsóválva köszöntött.
A kötés átvérzett, raktam be másikat. Egy kolbászszeletbe raktam Aspirint (a doki mondta, hogy lehet neki adni), elcsócsálta. Utána vacsit készítettem. Bambula köszönte nem kért belőle. Miután a gyógyszert lenyelte, utána elég kómás lett megint.
Hoztam neki kolbászt, azt viszont elfogadta. Inkább csak vizet ivott.
Kint voltunk vele, a teraszon egy pokrócon feküdt. Látszott, hogy fáj neki a seb. Pihent.
Később bevittem a tárolóba a plédet, ott feküdt le, de ahogy kijöttem ő jött utánam.
Be akart volna jönni, de nem engedtem, mert összevérezett volna mindent. Láttam, hogy a házában aludt.

Reggel már időben keltem, a "bugyi" már nem volt rajta, lehet leesett róla.
A teraszon feküdt, a követ kicsit összevérezte. Már tisztább a tekintete, csóválva fogadott. Még az altató utóhatása alatt van, még nem a régi Lucky köszöntött. Lefertőtlenítettem a sebét, ügyesen kiállta.
Megsimiztem, aztán csináltam kamilla, és cickafarkfőzetet. Ezzel törölgettem a sebét, amit hősiesen állt.
Még mindig vérzik neki, nem nagyon, remélem el fog állni.
Kajálni nem akart. Hoztam ki egy húsos far-hátat, az bezzeg kellett neki. Elnyammogta, a rágása sem az igazi. Kimostam a bugyiját, elég véres volt.
Vittem neki kolbászfalatokat, de az sem kellett neki, a fejét elfordította. Végül pár szeletet megevett.

Most olvastam, hogy az Aspirin nem valami jó a kutyának, az Algopyrint inkább javasolták, megyek is a gyógyszertárba veszek, utána a kutyaeledeleshez valami finom kajáért.

Pár kép: