Varratszedés

Tegnap mentem már dolgozni, utána tanfolyamra, mire hazaértem hulla voltam. Arra azért még volt erőm, hogy adjak nekik vacsit. Persze ezen kívül jól megszeretgettem ebemet.

Ma reggel a konyhában pakolásztam, láttam, hogy Lucky eszi a tápját, eközben feküdt, így kényelmesebb. :)
Ki se mentem addig, míg be nem fejezte, nem akartam megzavarni.

Mire hazaértem ismét fáradt voltam, sűrű volt a nap.
Összepakolásztam a cuccokat (oltási könyv, víz, halti).
Ahogy kimentem Mackó már tudta miről van szó. Kihoztam a pórázát, pörgött ezerrel. Pórázt leraktam, vártam. Amikor lenyugodott felraktam rá. Eleinte kicsit húzott. Előttünk két kistestű kutya futkosott egyedül, biztos elkóboroltak. Ahogy kiskutyám észrevette őket, hát izgatott lett, nem kicsit. Elkezdett menni, mint egy őrült, hiába raktam rá a haltit, nem érdekelte. Utána szépen leültettem, mondtam neki, hogy fejezze be. Figyelt rám, és láss csodát ezután lenyugodott. A kuttyok elmentek másfelé.
Az állatorvosig már nem volt hosszú az út, közben voltak kapun belül őrjöngő kutyák, Lucky szépen jött mellettem. Ismét előttünk egy néni mellett póráz nélkül baktatott egy Palotapincsi, ebem észrevette, figyelte.
Lefordultunk a rendelő felé, az ajtó nyitva volt. A váróban nem volt senki. Bementünk, hallottam, hogy a rendelőben bent van a doki. Meglepődtem, amikor nem a mi orvosunk jelent meg az ajtóban.
Kérdeztem, hogy hol van, a válasz az volt, hogy Cipruson nyaral - de jó neki...
Bemutatkozott (a nevére nem emlékszem), most ő helyettesíti a másik dokit. Mondtam, hogy varratszedésre jöttünk (hirtelen azt hittem, hogy máskor kell visszajönnünk). Utána kérdezte, hogy a Tappancsos akció keretében lett-e csinálva az ivartalanítás. Igennel válaszoltam, erre ő, hogy mások is voltak már, megcsinálja.
Örültem neki, aranyos volt. Megkérdezte a nevem, megnézte, hogy a listában benne vagyok-e.
Kérdezte, hogy Labrador-e, elmondtam, hogy az anyja Golden Retriever volt, az apja ismeretlen, de mindenki Labradornak mondja. Szép nagy kutya - mondta, én meg: nagyra nőtt.
Ezután fel kellett raknunk az asztalra. Jó magas asztal volt, kérdeztem is, hogy oda?, ő meg: nem bírjuk felrakni?, én: hát 50 kg, de megpróbálhatjuk. Lucky be volt kicsit xarva, be volt húzva a farka (lehet a két héttel ezelőtti események miatt). Kérdezte a doki, hogy bánt-e, mondtam, hogy eddig senkit nem bántott, csak kicsit félős.

Én fogtam Mackó elejét, a doki a hátulját. Hát nehezen bírtam az asztalra felemelni, kicsit meg is akadt, de végül sikerült. Oldalára fektettük, de azért Luckym ellenállt. Felemelte a lábát a doki, akkor látta, hogy kan, mert eddig azt hitte szuka. :)
Megnézte a sebet, mondta, hogy nagyon szép. Ebem szépen feküdt, közben nyugtattam, dicsértem.
Fogtam a nyakánál, a másik kezemmel a hátsó lábát, hogy jól hozzá tudjon férni. Jó melegem volt a művelet közben.
Elkezdte az orvos óvatosan ollóval elvágni a sebet összefogó kék színű valamit (bocsi, nem tudom a nevét). Eltartott pár percig, kiskutyám hősiesen tűrte, a végén kezdett el ficánkolni, de ismét az oldalára fordítottuk, kapott még rá egy kis fertőtlenítőt. Aztán levettük, nehéz volt. :)
Érdeklődött a doki, hogy miért csináltattam meg, szökött?..., én: nem volt semmi gond vele, ő: most már jobb lesz neki. Említette, hogy vigyázzak, nehogy elhízzon. Mondtam, persze, vigyázok, minden nap sétálunk, játszunk.
Mondta még, hogy jó indulatú kutya Lucky. Érdeklődtem, hogy van-e valami teendő a sebbel - esetleg ha van otthon Betadin lefertőtleníthetem, de az sem fontos, mert szépen begyógyult.
Kérdeztem, hogy mivel tartozom, erre ő: semmivel, készen vagyunk. A chipre is rákérdeztem, hogy mikor lesz regisztrálva, mondta, hogy 2013. januártól kötelező, addig biztos. Azért majd időnként felnézek a honlapra, hogy regisztrálta e a másik orvos, ha sokáig nem, akkor max. bemegyek majd, és megkérdezem az okát.
Kérdezte még, hogy a bal oldalon van-e, és, hogy leolvasta-e utána a dr.
Elköszöntünk, megköszöntem a munkáját. A bejárat előtt ebem elkezdett szaglászni, a doki is kijött az ajtóba, még egyszer elmondta, hogy jó indulatú kutyusom van, meg hogy biztos érzi az előző szuka kutya vizeletét, aki odapisilt. Ki tudja ebből olvasni, hogy mennyi idős, mekkora méretű. Ismét elköszönt.
Aranyos doktorbácsi volt, kár, hogy nem ő van a másik helyett mindig - de gonosz vagyok.
Most már legalább le van tudva ez a dolog, mehetünk az eredeti állatorvosunkhoz.

Megkínáltam vízzel kuttyom, de nem kért sokat belőle. Hazafelé nem volt semmi különös, csak meleg.
5-kor indultunk otthonról és fél 6-ra hazaértünk, ügyesek voltunk. :)