Búcsú

Ma kicsit később keltem, lustálkodtam. Lucky már nagyon várt, hozta a játékát, amint meglátott.
Elég hűvös volt ma, sok felhő borította az eget, de mikor sütött a nap egész jó idő volt.
Délután sétáltunk egyet. Felvettem a kabátomat, de végén már le kellett vennem olyan melegem volt.
Út közben találkoztunk egy öreg fekete spániellel. Póráz nélkül sétáltatta egy nénike. Ebecském kicsit izgatott lett, de nem aggódtam túl a dolgot, mentünk tovább. Utána úgy szaglászott, mint egy őrült, ment a szagok után, párszor még a pórázban is megbotlott (halti volt rajta). Láttunk még két fekete cicát, nagyon lapultak, mackóm szépen elsétált előttük.

Luckyt bevittem, de még kimentem az utcára fényképezni. A cica jött utánam, kiült a kapu tetejére.
Jött papa, kérdezte, hogy megyek-e  a temetésre. Szegény Picur ma meghalt. Mentünk be, papa már megásta a sírját, csak engem várt, hogy én is ott legyek. Picurka élettelen testét, elvitte a sírig, közben potyogtak a könnyei, majd berakta a mélybe. Mama is jött. Hárman ott álltunk, dobtunk rá virágot, majd papa elkezdte betemetni. Bevallom én is megkönnyeztem, tudom sajnos, hogy milyen elveszíteni egy hű barátot. Közben papa mondogatta, hogy drága tündérke..., szívszorító volt.
Egy orgonacsemetét ültetett a sírra.
Ma (szombaton) dél körül, méhgyulladásban ment el Picur, annak idején Linda is pont szombaton, délben, ebben a betegségben. Ő 2006. szeptember 23-án, Picur 2012. március 31-én.
Most már együtt játszanak ott fenn, és várnak bennünket...
"Egy jó kutyának halála után, a legjobb helye a gazdája szívében van."

Lucky és Picur

In memoriam

És az ígért képek:

Zöldike

Szerdán miután hazaértem 5 előtt még elmentünk ebemmel sétálni, gondoltam 5-re megyünk Lidiék elé.

Útközben találkoztunk Erikkel, mondta, hogy később mennek sétálni.

Mi folytattuk utunkat, tettünk egy nagy kört. Az idő nagyon jó volt, jól esett egy kis mozgás.

Tegnap csak az udvaron játszottunk. Luckynak tiszta zöldek lettek a lábai, mivel szinte mindig befékez, hogy el tudja kapni az eldobott labdát, eközben letarolja a füvet. Még a fején is van egy kis zöldes rész, mivel minden vacsi után a fűben dörgöli a fejét, pofáját, neki ez az esti mosakodás. :)

Ma elég borongós, szeles idő volt, de a séta ennek ellenére sem maradhatott el.

Jó hűvös volt, a sapkát is elbírtam. Itthon még utána ette meg Lucky a reggeli tápját. 

A vacsit már megkapták, még vittem magammal egy kis sós sütit, a zsebemben volt. Remek szimattal rendelkező kutyuskám ezt meg is érezte, nagy szemekkel nézett rám, tudta, hogy neki hoztam. Adtam neki egy falatot, olyan hévvel kapta be, hogy majd leharapta az ujjam. Megbeszéltem vele, hogy ezt nem így kellene, ezután már óvatosabb volt. 

Holnap ígérem már képekkel is szolgálni fogok. :)

Váratlan vendégek...

Munka után beugrottam a kutyaeledeleshez, vettem kacsa far-hátat, amit az én kis jegesmackóm nagyon imád.
Amikor hazaértem bőszen elkezdte szaglászni a táskát.
Kajáltam, majd kimentem hozzá, ő már az ajtóban várt labdával a szájában.
Játszottunk, utána cicát becsuktam, kimentünk az utcába kicsit. Kint voltunk kb. fél órát, majd bejöttünk.
Cicát kiengedtem, jött utánam, felvettem, simogattam. Ezt nem sokszor engedi meg, nem szereti, ha simogatjuk, de ha kaja van, akkor mindent lehet.
Amint leraktam láttam, hogy csupa macskaszőr a pulcsim. Kihoztam egy kis jutalomfalatot, amíg ette, addig furminátorral húztam rajta párat, igaz közben morgott rendesen, féltette a kaját. Elég sok szőrt kiszedett belőle.
Utána jött Lidi és a kisgazdija, megleptek bennünket. Gyorsan megint becsuktam a cicát.
Lucky addig türelmetlenül várt a kapunál. Beengedtem őket, ebem egyből lerohanta kis szerelmét, ezért megfogtam, míg Erik lecsatolta a pórázt. Lidi körbeszaglászott és pisilt mindent. Lucky meg követte, mindenhová. Párszor bepróbálkozott nála, de imádottja nem adta magát, mindig lemorogta, kiskutyám vette a lapot, utána már nem volt annyira tolakodó. Futkároztak nagyokat, a végére jól kifáradtak. Lidi leült a gazdija mellé a teraszra, Lucky meg lentről udvarolt neki, elkezdték nyalogatni egymás száját.
Búcsúzásnál is megvolt a puszi. Na ez már tényleg szerelem.... :)

Megbeszéltük, hogy holnap 5-kor találkozunk, és közösen sétálunk egyet.

Óraállítás

Tegnap a horoszkópom (Halak) azt írta, hogy vigyázzak a háziállatomra, mert az utcán baj érheti. Gondoltam, hogy akkor ne menjünk sétálni?, na azt nem, és nem is lett semmi baj.

Ma fél 11-kor keltem (már az átállított óra szerint), hát nem volt nagy öröm, hogy már ennyi az idő.
Reggelire anya sütött szalonnát, Luckynak is vittem belőle egy kicsit.
Utána takarítottam, jól elment vele az idő. Kisikáltam a kutya-cica tálakat, most már csillognak-villognak.
Eléggé hullik a szőre a kis jegesmacimnak, ezért ma is átfurmináltam, és a fülét is kipucoltam.
Játszottunk kicsit, majd a teraszon ültünk, napoztunk. Közben Lucky oda-odajött, vegyem már észre, hogy sétaidő van. :)

Elindultunk, amint kiléptünk a kapun, ebem egyből észrevette, hogy pár házzal arrébb kint van egy kutya, de azért mentünk tovább. Mire odaértünk volna becsukta a néni.
Ismét találkoztunk Lidivel, éppen sétáltatták, Lucky úgy megörült neki, csak úgy rohant hozzá. Teljesen meg volt bolondulva, ugrált, nyüszögött. Nem maradtunk sokat, folytattuk utunkat. Megint rá kellet raknom a haltit, ha csak ez segít. Szépen sétáltunk, mikor befordultunk volna az utcánkba (a másik végén voltunk) láttam, hogy az autószerelős kapu előtt ott van egy közepes termetű fekete kutya. Visszafordultunk, kimentünk a főútra, nem mertem kockáztatni, nem tudtam, hogy reagálna a kóbor kutya (szerintem tüzel annál a háznál az egyik tacsi, azért volt ott). A bicikliúton mentünk, a sörözőnél kint voltak páran, mondta nekem az egyik csávó, hogy meghív egy kólára, ha a kutyám elintézi azt a bajszos embert. Mondtam, hogy biztos elintézné, gondolom csak hülyéskedtek. Mentünk tovább, a nap még melegen sütött, pont velünk szemben.
Ráfordultunk a Bölcs utcára, az utca másik oldalán volt egy bichon és egy yorki persze a gazdikkal együtt.
A yorki elkezdte Luckyt ugatni, nagyon merész volt. Aztán végre hazaértünk, jól elfáradtunk. Szokás szerint ebem rohant a vizéhez. Kicsit később még dobáltam neki a labdáját, és jól meg is dögönyöztem.
Vacsora is megvolt már (fél 8-kor :S), jó kis napot zártunk magunk mögött.

Sajna ez a hétvége elég rövid volt, és holnap már munka van, az a legrosszabb, hogy egy órával korábban kell kelni.

Szerelem van a levegőben...

Ma munkanap volt, de 2-re már haza is értem. Kicsit játszottunk Luckyval, most sem sokat, mert ment a hűvösbe, lefeküdt, melege volt. Persze amikor felvettem a kutyasétáltatós cipőmet egyből bepörgött. Vártam még kb. 10 percet, nem az van mindig amit ő akar. Leültem a teraszra, de jegesmaci percenként odajött hozzám,  
közölve velem, hogy haladjak már, mert ő menne...
Becsuktam, addig se ugráljon, míg a cicát is becsukom, mert jönne velünk sétálni. Amúgy amikor Lucky már bement a kennelbe, a cicc már indult is a tároló felé, tudja, hogy mi következik, persze ebben a legjobban az motiválja, hogy adok neki egy kis kaját is.
Amint őnagyságát kiengedtem, olyan köröket levágott, ilyenkor mindig bepörög. Annyira imád sétálni, és ennek úgy örül, mintha kb. jó régen mentünk volna utoljára.

Pár méterre voltunk a másik házunktól (ahol Lidi és gazdiai laknak), de már akkor Lucky elkezdett nyüszögni. A kapunál meg még jobban rákezdte, Lidi is odajött, szaglászták egymást. Mentünk tovább, majd visszafordultunk. Találkoztunk Erikkel (Lidi kisgazdija), mondta, hogy menjünk be hozzájuk.
Kutyámat elengedtem, úgy elkezdtek futni mint az őrültek. Lucky orra benne volt rendesen szerelme seggében futás közben, mert tüzel. Jó sokat futkároztak. 1-2x ebem rá akart menni Lidire, ő meg még hagyta is volna, ha nem szólunk rájuk. Ittak egy tálból, nyalogatták egymás száját, fülét. Inkább az én kis macim volt oda meg vissza. Hát ez a szerelem...
Utána nem sokkal mentünk is, alig bírtam Luckyt kivinni a kapun, maradni akart még... :)

Nagyon ki volt, lógott rendesen a nyelve. Indultunk haza, gondoltam elég volt most ennyi.
Otthon ivott jó sokat, a mancsát is megmártotta, majd pihent a hűsítő fűben.

Csodatévő halti...

Ma amikor hazaértem a munkából gyors kajáltam, elmosogattam. Közben Lucky a nyitott ajtónál állt és nyüszögött, hogy haladjak már, sétaidő van.
Előtte kicsit dobáltam neki a labdáját, sünijét, utána indultunk. Nagyon be volt indulva megint. az egyik ház előtt kint voltak, persze a kutyának is ott a helye, beküldték, de azért az ajtóból figyelte Luckyt. Jól kikerültük, és fordultunk is vissza. A kutyát látván az én kis kutyám még jobban beindult, húzott, mint egy őrült. Emiatt ráraktam a haltit, ezzel javult a helyzet. Mentünk egy jó nagy kört, a végére nagyon kimelegedtünk.

Aztán fél óra múlva indultunk az állatorvoshoz, mivel az éves veszettség elleni oltás esedékes volt.
Előtte elpakoltam az oltási könyvét, vizet, pénzt. Indulás előtt gyorsan megfésültem. Ahogy elkezdtem öltözni, a pórázt a kezembe venni, olyan izgatott lett, mintha még nem mentünk volna az előbb sétálni. Itt már úgy kezdtem, hogy a haltit raktam rá. Az elején meg-megindult, de azért nem volt vészes. Azon az útvonalon nem szoktunk menni, ami a dokihoz vezet. Tavaly amikor mentünk Lucky úgy húzott, alig tudtam megtartani, amiatt is, mert a kutyák ugattak, és a szagok után rohanni kell...
Az rémes volt (akkor nem jutott eszembe a halti sajnos), a mától is kicsit féltem, hogy mi lesz.
Egész jó volt, ebben nem tud úgy húzni (persze volt pár olyan, hogy nagyon ellenkezett). Egy-két kerítésen belül csaholó kutyára ráfeszült, de a haltival el tudtam fordítani a fejét.
Öt óra előtt pár perccel oda is értünk, mi voltunk az elsők. Egyből be is hívott Szilvi (fiatalabb doktornő, tegeződünk vele). Mondta is, hogy micsoda szájszíja van, én meg elmondtam, hogy muszáj, különben repülök utána. Mondta, még, hogy úgy néz ki, mint egy nagy jegesmaci. :)
Ráraktuk a mérlegre, 47-48 kg, tehát fogyott, mert tavaly 50 kg volt. Páran mondták már, hogy Lucky kövér, nem értettem mit látnak benne kövérnek. Meg is kérdeztem, hogy fogynia kéne-e, a válasz az volt, hogy egyáltalán nem kövér, ez az ő ideális súlya (neki van egy Bullmasztiffja, alacsonyabb Luckynál, de ő is 50 kg körül van). Ez azért megnyugtatott. Igyekszem vele sokat játszani, sétálni, foglalkozni vele, nem hagyom elkényelmesedni. Nagyon melege volt szegénynek, lógott rendesen a nyelve. Utána megkapta a szurit, amit észre sem vett. Kérdezte Szilvi, hogy merre szoktunk sétálni, és említette, hogy ne vigyem nagyon susnyás helyre, mert most rengeteg a kullancs, és hogy jó ha van rá rakva spot on. Mondtam, hogy Galaktív bio cseppet szoktam rárakni, erre ő, hogy a bio cuccok nem olyan jók.
Nekünk viszont bevált 100%-osan bolha ellen, kullancs is eddig tavaly 1-2x volt benne. Említette, hogy más spot on készítményeknél is előfordul, hogy belemegy a kullancs a kutyába.
Elintézte az adminisztrációt, fizettem, kaptunk féreghajtót, és indultunk haza.

Amikor kimentünk a kapun, a szemben lévő háznál a kerítés mentén kezdett el szaladgálni egy kutya, jegesmaci eléggé befeszült rá, de sikerült lenyugtatnom. Próbálkozott még néhányszor beindulni. Haladtunk tovább, egy háznál udvarán volt bent két csávó, az egyik meglátta Luckyt, láttam rajta majd leesett az álla, szólt a másiknak is, hogy nézze meg.
Átmentünk a főúton, kint volt az a nő aki a sarkon lakik, persze a kutyáját sétáltatta (róluk már korábban írtam). Átslattyogtunk az utca másik oldalára. A nő leültette a kutyáját egy bokor mögé, de még így is az én sasszemű ebem meglátta. Erre úgy elkezdett húzni, mint egy nem normális. Olyan mérges lettem rá, rövidre fogtam a pórázt és szépen jött a lábam mellett. Végül befordultunk a mi kis utcánkba, bent az udvaron amint levettem Luckyról a pórázt ügetett a vizes táljához, hogy végre lehűtse magát a jó hideg vizecskével.

Később még játszottunk, utána megcsináltam a vacsit (kivételesen a tápot öntöttem le lével, mert ma reggel sem ette meg - lehet a meleg miatt, valószínűleg áttérünk arra, hogy csak este fog enni kapni).
A féreghajtót odatartottam neki, nem kérte, fintorgott rá, el is ment gyorsan. Visszahívtam, kinyitottam a száját, egyesével beraktam jó mélyre, hogy egy nyeléssel könnyen le is menjen. Ügyesen lenyelte mind az ötöt, nagyon megdicsértem érte.

Ellenőrzés...

Ma reggel készülődés közben kinyitottam a konyhaajtót, Lucky előtte terült el, s alukált a napon. Miközben készítettem gyorsan szendvicset őnagysága szépen besomfordált, a szobám felé vette az irányt. Szóltam neki, de nem fordult vissza, én meg folytattam a dolgomat. Hallottam, hogy kopog a körme, körülnézett húgom, majd az én szobámban is, hát le kell csekkolni, hogy minden rendben van-e. Pár percig elvolt, aztán ki is jött magától. Indultam, Lucky jött mellettem, a kezemet nyalogatta, elkísért a kapuig. Utána rohantam a buszra.

Délután kicsit csavarogtam a városban, ezért később értem haza. Lucky örült nagyon (apa később mondta, hogy már nagyon hiányolt - okos nagyon, tudja általában mikor érek haza), egyből a táskát kezdte el szaglászni, amiben most nem az ő kajája volt. Bementem a főbejáraton, nyitva hagytam az ajtót, hogy szellőzőn kicsit a ház. Lepakoltam, a szobámba indultam, hű ebem úgy gondoltam követ engem. Én gonosz gazdi kitessékeltem, szépen szót is fogadott. Ja a cicc is jött volna befele, egymás mellett, szinte "kézen fogva" libbentek ki. :)

Utána azonnal átöltöztem, mentem ki játszani. Kétszer-háromszor eldobtam neki a labdáját, ennyi elég volt neki. Elment, elkezdte enni a reggeli tápját. Ma reggel kivételesen nem néztem meg, hogy megette-e, máskor mindig mondom neki, hogy egye meg (apa szokott adni nekik reggelit). Hát ha ez kell neki, akkor nem megyek el enélkül. Vacsorakor mindig ott vagyok velük, míg elfogyasztják. Lucky már nem kezd el enni anélkül (legalábbis este), hogy ne ülne le, ne nézne a szemembe, és ne a "tied" tenné ezt.
Aztán már kicsit játszottunk csak, nem akartam nagyon ugráltatni. Inkább csak simiztem. Leültem a teraszra, Lucky az első két lábával felágaskodott mellém, úgy simogattam, és még egy puszit is kaptam az arcomra.

A bűvös 7-es

Ma 1 éve már, hogy belekezdtem a blogírásba.
Azóta több mint 700 oldalmegjelenítés történt (konkrétan 707).
Az elején senki sem olvasta a blogot, de azért én lelkesen írogattam a bejegyzéseket (leginkább a magam részére). Nem bántam, de egyszer csak lett egy olvasóm, aztán kettő, jelenleg 7 rendszeres olvasóm van. Ennek is örülök, legalább van akit érdekel a mi kis életünk. Igaz nem írtam az egy év alatt túl sok bejegyzést, leginkább csak hétvégén összefoglalókat (nem történik túl sok izgi velünk, részben ezért).
Ez most a 70. bejegyzés, 7 rendszeres olvasóm van, és eddig 707 oldalmegjelenítés volt. Túl sok itt a 7-es szám, végül is ez a kedvenc számom. :)

Köszönöm nektek, hogy követitek a blogot. A jövőben megpróbálok több bejegyzést írni, és próbálom mellőzni a túl sok "Lucky" szót a történetekből. :)

Ismétlés a tudás anyja!

Ma korán keltünk, mivel a Mórahalmi vásárba mentünk. Állatok gyors kaptak reggelit, aztán indultunk is.
A vásárban iszonyú tömeg volt, nagyjából körbejártuk, és jöttünk haza. Luckynak nem vettem semmit, játéka rengeteg van.
Hazaérve Lucky majd kiugrott a bőréből annyira örült nekünk. Vettem magamnak egy kinti papucsot, azt vettem ki a táskából, Lucky meg elkezdte hevesen szaglászni, mondtam, hogy ez nem a tied. Remélem reggelre nem lesz szétrágva.

Kicsit játszottunk, utána kikeféltem a szőrét. Szépen elkezdte ledobni a téli bundáját. Fülét is kitisztítottam.
A házikóját rendben tettem, kiporoltam a plédeket, a szalmát is kiszedtem, mivel már jó az idő.
Utána sétálni indultunk. Éppen a főútra akartunk kanyarodni, amikor láttam, hogy kint van az a német juhász, amelyik tavaly megtámadta Luckyt, ráadásul póráz nélkül volt, és szerencsére nem vett észre minket. Hát nagyon örültem neki, fordulhattunk vissza. Jó meleg volt, Luckynak lógott rendesen a nyelve. Amikor hazaértünk rohant a vizes táljához, hogy igyon, s a lábát is belemártsa természetesen. :)

Itt még nem volt vége a napnak, kitaláltam, hogy klikkerezzünk. Úgyis régen csináltuk már. Apáék a hétvégén fát daraboltak, ezért voltak az udvaron kisebb rönkök, azokat raktam ki, hogy a szlalomot gyakoroljuk. Már ráfért Luckyra az ismétlés, mert az elején nem úgy csinálta, ahogy kellett volna. Elővettem a pálcát, azt szépen követte. Elég lassan csinálta, ezért a pálca végére rátűztem a kis kék lasztiját, na úgy már pörgött rendesen.
Olyan gyorsan szlalomozott, hogy csak néztem. Aztán egy rönköt kivettem a sorból, kicsit járkáltam körülötte. Lucky leült mellé, ránézett, megszagolta - klikkeltem. Majd egyszer az egyik lábát is rátette, erre is gyorsan nyomtam egy klikket. Utána már csak ezt vártam tőle, ügyesen meg is csinálta.

Elég fárasztó nap volt nekem is, Luckynak is, de nagyon élveztük...

séta

napsugarak

mai

melege van

cica törzshelye

mai klikkerezés

szépségem

álmos...

Meleg, séta, vendégek...

Ma is szikrázó napsütésre ébredtünk. Reggel dobáltam Luckynak a sünijét, de nem sokat, mert pár dobás után elment a hűvösbe pihenni. Hát kimelegedett, nem tudom mi lesz vele a nyáron...

Délután szokásos séta, az elején elég szépen ment, de utána húzott, ezért ráraktam a haltit.
Befordultunk egy utcába, már a közepén tartottunk, amikor észrevettem, hogy a végén jön a gazdijával egy német juhász. Találkoztunk már velük egy-kétszer, akkor a  nj. ugatta Luckyt, ezért megálltunk, megvártuk míg odaértek a házukhoz, ami szerencsére előttünk volt. Nagy nehezen odaértek, de még a nőnek fontos volt még mielőtt kinyitotta volna a kaput levennie a pórázt a kutyáról...
Aztán indultunk tovább. Megint bementünk mamáékhoz, Picur nincs jobban, nem eszik, papa meg nyomja belé a tejet. Nem sok van már hátra szegénynek.

Lucky végig a cicát leste, egyszer a cica odamerészkedett Luckyhoz, megszaglászta és elment. Utána odajött hozzám, így Lucky is meg tudta szaglászni, összeismerkedtek. Később a cicc felment egy tujára, levettem onnan, de még a kezemben volt, odatartottam Luckynak, hogy szaglássza meg, ő meg be akarta kapni. Mondtam, őt nem kell hordozgatni. Ezt csinálta volna a mi cicánkkal is amikor hozzánk került.

Délután jöttek vendégek hozzánk. Lucky megugatta őket, eleinte nincs túl nagy bizalommal az idegenek felé, de ez szerintem nem is baj. Utána persze megvolt a szaglászás, és már kérte a simiket.
A teraszon voltunk, Lucky feljött, odaült az egyik vendég mellé, ő megsimogatta, ez a nagy melák meg rárakta a karjára az egyik mancsát, és elkezdte nyalni a kezét, kézcsókot adott neki. :)
Nagyon meg lett dicsérve, hogy milyen szép, okos, és hát bezsebelt sok-sok simogatást is.

Hétfőtől péntekig

Hétfőn kicsit kimentünk az utcánkba, tettünk egy rövid kört.

Kedden átmentünk Lidiékhez, nagyon örültek egymásnak. Luckyt nem engedtem el, mert az udvaron volt a cicájuk (nagy vörös perzsa), így csak pórázon keresztül bohóckodtak. A  cica nagyon bátor volt, egyre közelebb merészkedett Luckyhoz, már a végén csak kb. 1 méterre volt tőle, de inkább bevitték, nehogy baj legyen, bár szerintem nem bántotta volna.

Szerdán kellett a héten utoljára dolgozni, mire hazaértem eléggé el volt borulva, de azért elmentünk sétálni.

Csütörtök reggel megetettem az állatokat. Nagyon szép napsütéses idő volt. Játszottunk Luckyval, aztán összeszedtem a melléktermékeit. A füvet lombgereblyével rendbe tettük, a kiégett fű helyére újat ültettünk. Lucky sokszor odajött, hogy inkább őt simizzem.
Kora délután a szokásos sétára mentünk. Találkoztunk egy nővel, aki Luckyról kérdezgetett, akart neki adni kiflit, mondtam, hogy nem régen evett... ment előttünk. Utána a járdán jött velünk szemben egy idős házaspár, az unokájuk meg az út menti kis árokban ugrándozott. Direkt még ki is mentünk az útra, elhaladtunk mellettük, aztán a kisgyerek jött vissza ugrándozva, Lucky megijedt és elkezdte ugatni. Ennyi volt az egész, mentünk tovább. Aztán leültettem, leszidtam, és egy kicsit az orrára koppintottam. Ezt meglátta a nő, és jött oda, hogy nem szabad bántani a kutyát..., mondtam, hogy tudom, de most megérdemelte, különben is csak egy kis koppintás volt. Próbált Luckynak adni egy kiflidarabot, köszönte nem kérte. Mentünk tovább, hát elég ideges voltam. Egyrészt Lucky viselkedése miatt (jó elég ijedős, de azért nem kéne így viselkedni), másrészt, hogy ez a nő beleszólt az én dolgomba...
Luckynak meg se kottyant a leszidás, húzott tovább. Azért megtettük a szokásos útvonalat. Hazaérve nem foglalkoztam vele, pedig hozta a játékát...

Ma reggel is később mentem ki hozzá, pedig már leskelődött az ajtón át. Most sem vittem túlzásba a Luckyval való foglalkozást, kicsit megsimogattam, majd elküldtem.
Délután kicsit dobáltam neki a labdáját, utána séta volt a program. Az idő csodálatos volt, jó meleg, végre nem kellett nagykabátot felvenni, egy pulcsiban elvoltam. Az elején rendszerint húzott, ezért vittem haltit, feltettem rá, és láss csodát NEM húzott. Agyondicsértem. Tényleg a séta további része nagyon jó volt, semmi nem zavart meg minket, jól kimelegedtünk a végére.
Visszafelé bementünk mamáékhoz. Szegény Picur kutyájuk nagyon beteg (ő a kb. 16 éves palotapincsi kutyus). Nem sok van neki hátra szerintem, szinte csak egy helyben áll, remeg, meg hányt is. Van rajta 1-2 daganat is, meg már alig hall. Papa elvitte állatorvoshoz, adtak valami gyógyszert neki, többet nem tudok. El kellett volna altatnia, szegény nagyon szenved. Imádja ezt a kutyát, nem tudom mi lesz papával, ha Picur elpusztul. Tudom nagyon nehéz elengednie, anno nekem a kezeim között halt meg a kutyám.

Utána elmentünk a másik mamámékhoz, Lucky és a cica kikísér minket a kapuig. Hazaérve már ott várt a ház előtt Lidi és a gazdija, apával beszélgetett. Bementem, pórázra vettem Luckyt és száguldott is a kis szerelméhez. Nagy volt ismét az öröm. Incselkedtek egymással. Végül bejöttünk, 6 után kaptak vacsit, most alukálnak.

Mozgalmas hétvége

Tegnap nagyon jó idő volt, száz ágra sütött a nap. Délután takarítottam, a bejárati ajtót is kinyitottam, hogy szellőzzön a lakás. A fürdőszobában voltam, amikor hallom, hogy valaki körme kopog a parkettán. Ki más is lehetett volna, mint Lucky, szépen becammogott a szobámba és kényelembe helyezte magát a szőnyegen. :)

Aztán elmentünk sétálni, jó volt nagyon, főleg, hogy szép idő volt. Előttünk sétáltattak egy német juhász keverék kutyust, amikor Lucky észrevette egyből húzta a pórázt, ment volna nagyon utána, de messze voltak, és amúgy sem arra mentünk amerre ők.

Azt a pénteki bejegyzésből kifelejtettem, hogy a sétakor mentünk egy utcában, éppen befordult az egyik házhoz egy autó, pont akkor nyitotta ki a bejárati ajtót, amikor ott voltunk a kapuval szemben. Tudni kell, hogy ott egy hatalmas Roti van. Na a bácsika bement, az ajtót nem csukta be. Elkezdte ott simogatni a kutyát, ő meg nagyon nézte Luckyt (Lucky szerencsére el volt foglalva a szagokkal, így nem vette észre a Rotit). Olyan ideges lettem, hogy szórakozik velünk ez az ember, direkt még nézett is minket, de nem csukta volna be az ajtót, láttam, hogy nem sok kell a kutyának, hogy elinduljon felénk. Nem mondtam semmit, mert még lehet, hogy direkt ránk engedte volna a kutyáját. Gyorsan el is mentünk a látóterükből, de azért hátra-hátranéztem, a bácsi is nézett, én meg mondtam magamban, hogy csukd már be azt a rohadt ajtót. Komolyan olyan ideges voltam. Nem tudom mit csináltam volna, ha Luckynak nekimegy az a kutya. Na de szerencsére nem történt semmi baj, de azért nem kellene szórakozni ilyenekkel.

Ma be volt borulva, a szél is fújt. Reggel kimentem a kutyát-cicát megetetni. Később összesöprögettem az udvaron, majd Luckyval játszottam. Aztán bementem segíteni anyának főzni. Egyszer megyek a konyhába, látom Lucky a konyhaajtó előtt ül és néz befelé. Elmentem előtte, akkor engem nézett. Megálltam a konyhaajtó előtt, vártam, és Lucky megint ugyanarra nézett, mint korábban. Nem tudom mit láthatott, pedig nem volt ott senki. Lehet hülyeség, de már hallottam, hogy az állatok látják a szellemeket...

Délutánra már napsütést mondtak, ezért vártam még a sétával, hátha kisüt a nap. Ez így is lett, kb. fél 4 körül elindultunk sétálni. Azért még jócskán volt felhő az égen, elég sűrűn eltakarták a napot, és a szél is nagyon fújt. A régi házunk előtt (ahol Lidi és a gazdiai laknak - bérlik tőlünk) Lucky megállt, be akart menni Lidihez játszani. Lidi odajött a kapuhoz, megszagolták egymást, és mentünk is tovább. Lucky eléggé húzott, a szagok miatt van az egész, de lesz ez még jobb is.
Hazaérve Lucky futott a vizes táljához inni, de még a bal mancsát szokás szerint bele kellett mártani :)
Utána kitisztítottam a fülét, majd megfurminátoroztam. Úgy volt, hogy utána átmegyünk Lidiékhez, de nagyon elszaladt az idő, így maradtunk. Majd jövő héten lesz időnk, mivel csak három napot kell dolgozni. :)

Most pedig árasztok (van benne múlt heti kép is, sajnos telósak):

Csülök evés

Cica álmos

Azért elbírt vele

Hello :)

Széép

Csülökevés után 1

2

3 :)

Egyik este egy különleges fekete felhő volt az égen

Dióevés előtt :)

Takarítás közben illedelmesen vártak az ajtóban

Ma

Beszippantja még a földet is, olyan erősen szimatol

Ma fésülés után

Kómázik... :)

Álmos

Nem adom a macimat!!!

Puszit neki (a háttérben a cica éppen ugrik)

Végre Péntek!!!

Reggel amikor megyek el itthonról Lucky mindig kijön a házikójából, elköszön tőlem, gyors megsimizem, aztán megy is vissza. Imádom.
Amint hazaértem a munkából mentem ki Luckyhoz játszani, majd sétálni.
Az idő elég jó volt, az utcán is jó sokan voltak, nagy volt a forgalom. Jót sétáltunk. Befordulva az utcánkba láttam, hogy papám kint van Picurral (palotapincsi, kb. 16 éves). Az a mániája, hogy a cicát is kiengedi (akinek a szemét kezeltem korábban), megy papa, meg Picur után, félek, hogy elüti egy autó. Lucky is észrevette őket, nagyon kihúzta magát, szépen jött mellettem, csak a cicát figyelte. Kb. 2 m-re megálltunk tőlük, de Lucky még mindig a cicát szuggerálta. Érdekes, hogy ez a cicc nagyon érdekli, bezzeg a miénkért nem rajong ennyire.
Nem bántaná amúgy, csak jól megszaglászná, játszana vele, csak a cica fél tőle, megtartja a tisztes távolságot.
Utána mentünk be. Ki lett téve az udvarra dióhéj, volt olyan is amiben még dió is volt. Lucky ezt felfedezte, és egyből ellopott egyet, kiette belőle a diót. Gondoltam, ha ennyire diót akar enni, hozok ki neki bentről, aminek nagyon örült.
Már megvacsiztattam őket, jóízűen be is falták. Utána még a konyhaajtóban sorban álltak még egy kis repetáért. :)

Játékos hétköznapok...

Tegnap szabin voltam, mivel szülinapom volt, nem nagyon volt kedvem ezen a napon dolgozni.
Lucky örült nagyon, délelőtt játszottunk, délután sétáltunk kicsit. Sütött a nap, de elég hideg volt.
Amikor a sétáról hazaértünk a torta tésztája kint hűlt a teraszasztalon, Lucky egyből megérezte a finom illatot, de nem nyúlt hozzá, pedig simán elérte volna. Mondtam neki, hogy ez most az enyém.
A cica szerencsére be volt csukva, mert ő tuti falatozott volna a tésztából, ő amolyan kis bélpoklos cicc. :)

Söprögettem a konyhában, a hátsó ajtót kinyitottam, Lucky meg kapott az alkalmon és elkezdett lassan besomfordálni a szobám felé. Rászóltam, hogy most ezt nem kéne, elé álltam, de még így is ki akart kerülni, végül kicsit erélyesebben szóltam rá, és láss csodát: kiment szépen.

Valamelyik nap összeszedtem egy vödörbe a játékai nagy részét, hogy ne legyen tele az udvar velük. Így is maradt kinn egy maci, labda, süni, és egy kötél. Ezek ugye nem érdekesek, neki feltétlen azok a játékok kellettek, amik a vödörben voltak. Ki is hozott 1-2-őt, én meg szépen visszaraktam őket, sok értelme nem volt, mert utána újra a szájában díszelgett az egyik.

Játék közben szoktunk gyakorolni is, nagyon ügyesen megcsinálja, amiket kérek tőle: pl. ül, fekszik, pacsit, forog, marad...

Hétfőn azt játszottuk, hogy Lucky a bal lábam mellett ült, eldobtam neki a játékát, de közben fogtam a nyakörvét, hogy ne induljon el. Mondtam neki, hogy "figyelj" (ilyenkor általában a szemembe néz), és ha megcsinálta utána mondtam, hogy "hozd", futott is a játékért. Amikor futott vissza, akkor mindig a bal lábam mellé ült le (pedig ezt még nem tanítottam neki), jó sokszor megcsinálta ezt a feladatsort. Nagyon ügyes volt.

Mozgalmas vasárnap

Ma is elég jó idő volt, a napocska is sütött. Délután megtettük a szokásos sétát. Az elején találkoztunk egy kis fekete kóbor kutyával, átmentünk az utca másik oldalára, nehogy baj legyen. Jött utánunk, kb. 2 m-re tőlünk megállt és Luckyval szemezett. Végül elfutott, Lucky is ment volna utána, de lebeszéltem róla.
Aztán megállt mellettünk egy autó, egy srác kérdezte, hogy labrador-e, mert van egy szukája, akit fedeztetni szeretne. Azt is mondta, hogy lehet ivartalaníttatja, még nem tudja, inkább ezt a verziót ajánlottam neki.
Mentünk tovább, az utca másik oldalán sétáltattak egy kutyát, Lucky észrevette, kicsit felizgatta magát.
A séta további része nyugodtan telt.

Hazaérve megfurminátoroztam Luckyt, szórtam rá szárazsampont, és a fülét is kipucoltam.
Utána elkezdtünk húgommal és a barátjával az udvaron dartsozni. Lucky érdeklődését felettébb felkeltette az a tevékenység, mosolyogva figyelte az eseményeket. Közben hozta oda a játékait, hogy dobja már el neki valaki.
Egyszer az egyik nyíl beesett a farakás közé, a cica éppen ott volt és kibányászta nekünk, ügyes. :)
Végül húgom nyert és elkezdett ugrálni, erre Lucky is, és a sünijét közben megállás nélkül csipogtatta, ő is örült Ildivel. Meg tudtam volna zabálni...

Welcome to March

Végre itt a március, vele együtt a jó idő is.
Tegnap kicsit később értem haza a szokásosnál, de azért a séta nem maradt el. Eléggé húzott drága kiskutyám. Először a szomszéd kutyájával üdvözölték egymást, utána előttünk futott a járdán egy fekete kutya, ezerrel ment volna utána. Félúton találkoztunk Lidivel, most a nagypapa sétáltatta, mondta, hogy menjünk be hozzájuk, játszanak egy jót a kutyusok. Be is mentünk, Lucky mindent körbeszimatolt, megjelölt. Közben Lidi elkezdte enni az otthagyott csontjait. Hát félit rendesen a kajáját, mert amikor Lucky a tálja felé ment akkor majdnem összekaptak. Lucky nem ment Lidinek, csak morgott kicsit. Meg én is szóltam, hogy ezt nem kéne, utána a főkolompos oda is jött hozzám. Aztán ráraktam kuttyomra a pórázt, úgy kezdtek volna el játszani, de indultunk tovább. Mondta a papa, hogy legközelebb nem hagy elől csontot.

Ma reggel mentünk vásárolni. Amikor kinyitottam a kocsi ajtaját, Lucky majdnem beugrott, jött volna ő is. :)
Vettem neki csirke far-hátat, amit hazaérvén meg is főztem. Nagyon örült nekünk mikor megjöttünk, szaladgált, nyüszögött.
Később összeszedtem azt a jó nagy mennyiségű gumót, amit a hó szépen leplezett ezidáig, hát elvoltam vele egy darabig.
Délután sétáltunk egy nagyot, az idő szuper volt. Amikor nagyon elkezdett húzni (mert ugye a szagok után rohanni kell), mindig visszafordultam. A főútnál volt egy fekete kutya, Lucky amint meglátta eléggé befeszült, erélyesebben szóltam rá, jött is szépen. Jött utánunk a kutya, de nem jött közel, Lucky párszor visszafordult, de én mentem tovább, nem foglalkoztam vele. Egy darabig jött a lábam mellett, aztán engedtem szaglászni.
Az utcánkban gyakoroltam vele, jött végig a lábam mellett, ügyes volt. Mamáék előtt ott volt a bokorban a cicájuk, Lucky meg kiugrasztotta onnan, le is szidtam, hogy ilyet nem csinálunk.
Mama adott egy jó nagy csontot, Lucky gyorsan el is pusztította.
A vacsora is megvolt, a far-hát pillanatok alatt elfogyott.
Remélem holnap is jó idő lesz...

Mivel itt a tavasz, a blogot is tavaszias hangulatúvá varázsoltam.