Ma munkanap volt, de 2-re már haza is értem. Kicsit játszottunk Luckyval, most sem sokat, mert ment a hűvösbe, lefeküdt, melege volt. Persze amikor felvettem a kutyasétáltatós cipőmet egyből bepörgött. Vártam még kb. 10 percet, nem az van mindig amit ő akar. Leültem a teraszra, de jegesmaci percenként odajött hozzám,
közölve velem, hogy haladjak már, mert ő menne...
Becsuktam, addig se ugráljon, míg a cicát is becsukom, mert jönne velünk sétálni. Amúgy amikor Lucky már bement a kennelbe, a cicc már indult is a tároló felé, tudja, hogy mi következik, persze ebben a legjobban az motiválja, hogy adok neki egy kis kaját is.
Amint őnagyságát kiengedtem, olyan köröket levágott, ilyenkor mindig bepörög. Annyira imád sétálni, és ennek úgy örül, mintha kb. jó régen mentünk volna utoljára.
Pár méterre voltunk a másik házunktól (ahol Lidi és gazdiai laknak), de már akkor Lucky elkezdett nyüszögni. A kapunál meg még jobban rákezdte, Lidi is odajött, szaglászták egymást. Mentünk tovább, majd visszafordultunk. Találkoztunk Erikkel (Lidi kisgazdija), mondta, hogy menjünk be hozzájuk.
Kutyámat elengedtem, úgy elkezdtek futni mint az őrültek. Lucky orra benne volt rendesen szerelme seggében futás közben, mert tüzel. Jó sokat futkároztak. 1-2x ebem rá akart menni Lidire, ő meg még hagyta is volna, ha nem szólunk rájuk. Ittak egy tálból, nyalogatták egymás száját, fülét. Inkább az én kis macim volt oda meg vissza. Hát ez a szerelem...
Utána nem sokkal mentünk is, alig bírtam Luckyt kivinni a kapun, maradni akart még... :)
Nagyon ki volt, lógott rendesen a nyelve. Indultunk haza, gondoltam elég volt most ennyi.
Otthon ivott jó sokat, a mancsát is megmártotta, majd pihent a hűsítő fűben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése