Tegnap szabin voltam, mivel szülinapom volt, nem nagyon volt kedvem ezen a napon dolgozni.
Lucky örült nagyon, délelőtt játszottunk, délután sétáltunk kicsit. Sütött a nap, de elég hideg volt.
Amikor a sétáról hazaértünk a torta tésztája kint hűlt a teraszasztalon, Lucky egyből megérezte a finom illatot, de nem nyúlt hozzá, pedig simán elérte volna. Mondtam neki, hogy ez most az enyém.
A cica szerencsére be volt csukva, mert ő tuti falatozott volna a tésztából, ő amolyan kis bélpoklos cicc. :)
Söprögettem a konyhában, a hátsó ajtót kinyitottam, Lucky meg kapott az alkalmon és elkezdett lassan besomfordálni a szobám felé. Rászóltam, hogy most ezt nem kéne, elé álltam, de még így is ki akart kerülni, végül kicsit erélyesebben szóltam rá, és láss csodát: kiment szépen.
Valamelyik nap összeszedtem egy vödörbe a játékai nagy részét, hogy ne legyen tele az udvar velük. Így is maradt kinn egy maci, labda, süni, és egy kötél. Ezek ugye nem érdekesek, neki feltétlen azok a játékok kellettek, amik a vödörben voltak. Ki is hozott 1-2-őt, én meg szépen visszaraktam őket, sok értelme nem volt, mert utána újra a szájában díszelgett az egyik.
Játék közben szoktunk gyakorolni is, nagyon ügyesen megcsinálja, amiket kérek tőle: pl. ül, fekszik, pacsit, forog, marad...
Hétfőn azt játszottuk, hogy Lucky a bal lábam mellett ült, eldobtam neki a játékát, de közben fogtam a nyakörvét, hogy ne induljon el. Mondtam neki, hogy "figyelj" (ilyenkor általában a szemembe néz), és ha megcsinálta utána mondtam, hogy "hozd", futott is a játékért. Amikor futott vissza, akkor mindig a bal lábam mellé ült le (pedig ezt még nem tanítottam neki), jó sokszor megcsinálta ezt a feladatsort. Nagyon ügyes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése