Búcsú

Ma kicsit később keltem, lustálkodtam. Lucky már nagyon várt, hozta a játékát, amint meglátott.
Elég hűvös volt ma, sok felhő borította az eget, de mikor sütött a nap egész jó idő volt.
Délután sétáltunk egyet. Felvettem a kabátomat, de végén már le kellett vennem olyan melegem volt.
Út közben találkoztunk egy öreg fekete spániellel. Póráz nélkül sétáltatta egy nénike. Ebecském kicsit izgatott lett, de nem aggódtam túl a dolgot, mentünk tovább. Utána úgy szaglászott, mint egy őrült, ment a szagok után, párszor még a pórázban is megbotlott (halti volt rajta). Láttunk még két fekete cicát, nagyon lapultak, mackóm szépen elsétált előttük.

Luckyt bevittem, de még kimentem az utcára fényképezni. A cica jött utánam, kiült a kapu tetejére.
Jött papa, kérdezte, hogy megyek-e  a temetésre. Szegény Picur ma meghalt. Mentünk be, papa már megásta a sírját, csak engem várt, hogy én is ott legyek. Picurka élettelen testét, elvitte a sírig, közben potyogtak a könnyei, majd berakta a mélybe. Mama is jött. Hárman ott álltunk, dobtunk rá virágot, majd papa elkezdte betemetni. Bevallom én is megkönnyeztem, tudom sajnos, hogy milyen elveszíteni egy hű barátot. Közben papa mondogatta, hogy drága tündérke..., szívszorító volt.
Egy orgonacsemetét ültetett a sírra.
Ma (szombaton) dél körül, méhgyulladásban ment el Picur, annak idején Linda is pont szombaton, délben, ebben a betegségben. Ő 2006. szeptember 23-án, Picur 2012. március 31-én.
Most már együtt játszanak ott fenn, és várnak bennünket...
"Egy jó kutyának halála után, a legjobb helye a gazdája szívében van."

Lucky és Picur

In memoriam

És az ígért képek: